A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Nagy Gyöngyi: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége hódmezővásárhelyi fiókjának korai évei (1921-1923)
mélyben. Források hiányában, mindebből arra következtetünk, hogy a helyi kör életének szervezése mellett ő írta a lap cikkeinek kétharmadát, és a kiadás anyagi feltételeinek előteremtéséhez is hozzájárult. A lap havonta 5 koronába került. A Szerkesztői üzenet című rovatban, a két év közel hatvan számában majdnem mindig találkozunk azzal a felhívással, hogy a tagok szerezzenek minél több előfizetőt a lap számára. 1922 nyarán, július és augusztus hónapban nem jelentek meg új számok, szeptembertől pedig már csak havonta egy-egy számot vehettek kézbe az olvasók. Barabás Istvánná cikkeiben többször utalt arra, hogy az előfizetői összegek épphogy csak fedezik a nyomdai költségeket, ezért is kérhette olyan sokszor az új előfizetők toborzását. Úgy tűnik azonban - és ezt a lap rövid élete is mutatja - hogy a vásárhelyi MANSz hiába rendelkezett a kezdeti időkben több száz taggal, a befizetett tagdíjak, az időnkénti adományok és az előfizetések összege nem volt arra elég, hogy az 1920-as évek elején egy polgári egyesület által életben tartott hetilap rendszeresen, éveken keresztül megjelenjen. Bár a lapba időnként mások is írtak, a helyi MANSz élete Barabásné cikkeiből és tudósításaiból bontakozik ki. A heti megjelenés mindenképpen nagy terhet jelenthetett számára, a szerkesztői munka mellett ugyanis tanítónőként dolgozott az Óvónőképzőben. Ugyanakkor ez a különleges vállalkozás arra is rávilágít, hogy ebben a korszakban már a nők is rendelkeztek olyan műveltséggel és tájékozottsággal, amelynek révén nemcsak irányítani tudták egy egyesület életét, hanem felismerték azt is, hogy egy szervezet céljait a sajtón keresztül lehet a legjobban népszerűsíteni, ha pedig ehhez nem találtak munkatársakat, nem riadtak meg az egyedül végzendő munkától sem. A két éven át működő Magyar Asszonyok Lapja elsősorban azért bír nagy jelentőséggel, mert egy önálló cikksorozaton keresztül meglehetősen részletesen mutatja be a hódmezővásárhelyi kör megalakulásának körülményeit. Emellett a Szövetségi hírek rovatban közli a belépett tagok nevét, a tervezett programokat és eseményeket, a soron következő összejöveteleket, a rendkívüli és rendes közgyűlések döntéseit, valamint az egymás után beinduló háziipari tanfolyamok sikereit. A közgyűlésekről szóló beszámolók az eredeti jegyzőkönyvek fennmaradása híján különösen fontosak. Mindezek közül legjelentősebbnek mégis a tagok nevének közlését tartom, mert ebből megtudhatjuk, kik vettek részt az egyesület munkájában. Az éppen időszerű eseményekhez kapcsolódóan, ha csak röviden is, de képet kaphatunk más helyi körök - így Kecskemét, Tiszafüred, Debrecen és Sopron városának egyesületi életéről is. A MANSz hódmezővásárhelyi köréhez tartoztak a vásárhelykutasi18 asszonyok is, akik vezetőjüknek a helybeli dr. Csiky Jánosnét tekintették. A Vásárhely politikai életéről szóló írások azt bizonyítják, hogy az asszonyokat - ha mérsékelten is - de érdekelte a politika, és amikor nézeteikkel azonosuló poli18 Vásárhelykutas 1950-ig Hódmezővásárhely közigazgatási körzetébe tartozott, utána vált önálló községgé és vette fel a Székkutas nevet. Ld. erről tbk. Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága (1919-1944). Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből (Dél-Alföldi Évszázadok 27.) Szeged, 2010. 37-38., 98-100. 63
