A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

bántak velünk. A koszt, az elég rövid volt. Hanem tavasszal kivittek bennünket a piacra, mint a birkát. Kijelentette a tolmács, hogy aki ki akar menni civilhez dol­gozni, álljon ki. Én azonnal kiálltam. Azt mondtam, nem baj, akár mit kell csinálni, csak enni adjanak. Elvittek harmadmagammal... A falu papjának a keze alá kerül­tünk, csináltuk, amit parancsolt, romokat takarítottunk, meg ástunk, kapáltunk, de enni adott, úgyhogy ott meg is híztam.” A már idézett Gy. Molnár János Casagiovéból, majd Paduából hazaküldött leve­leiben hasonló bánásmódról számolt be: 1916. április 30.: „Nincsen nekem más ba­jom, csak nagyon meguntam a tésztafélét, mivel otthon sem szerettem.” 1916. má­jus 14.: „Mikor lesz már vége?? vagy még mindig nem haltak elegen meg? [...] Munkára mennék, de félek a nagy melegtől, igaz, unom magam nagyon...” 1916. május 22.: „Unom a tétlenkedést. Igaz, elég jól bánnak velünk, egy kaszárnyában vagyunk. [...] Meleg van nagyon, nálunk nincs ilyen sose.” 1916. október 8.: „Fo­golylágerban vagyunk barakkokban. Dolgunk nincs semmi...” 1916. október 22.: „Vagyunk otthoni légy módjára. Szeretném is már e fogoly életet változtatni ott­hon, pihenést a munkával.” 1917. március 16. „Az időt az örökös várakozással és olvasással töltöm. Van egy kis könyvtárunk...”94 Zádori Sándor 46. gyalogezredbeli póttartalékost 1915. július 19-én a Monte San Michelen, egy fedezékben fogták el hat bajtársával együtt. Feljegyzésében ezért az alakulatukat cserbenhagyó cseheket okolta. A bresciai várból hosszabb időre a scandianói fogolytáborba került, majd Soresinába, ahol a környék gazdasá­gaiban dolgoztak. Fogolyéletének következő állomása a Nápoly melletti Santa Ma­ria Capua hadifogolytábora volt, majd a firenzei Belvedere erődön át Aboca követ­kezett, ott előbb utat, majd barakkot építettek, végül szenet égettek. Ezt követően Sinalungán végeztek erdei munkát, onnan Sansepolcróba mentek, ahonnan 1919 novemberében térhetett haza.95 96 Az összeomláskor fogságba jutott Bereczki Jánost (1899) két hónapig kórház­ban ápolták, azután két hónapot vasúti munkán Genovában töltött. A szintén 46-os, 1916. augusztusban a Mrzli vrh hegyháton elfogott Csemai Pált (1892) Saviglianóba internálták, és asztalosműhelyben dolgozott. A piavei átkeléskor fog­ságba esett Juhász János (1899) hadapród őrmester fogságát Róma és Nápoly kö­zött, Monte Cassinóban, majd Venozában, végül Szicíliában, Palermóban töltötte. Keleti Imre (1885) hadapródot az Isonzó mentén 1916. áprilisban fogták el. Elő­ször Veronába, azután Fenestrelébe, a francia határra, később Genovába vitték, on­nan a cicagnai fogolytáborba került. „Rettenetes ínség volt itt s a fiatal földbirto­kos, aki itthon tejben, vajban förödhetne, ott arany pénzére két hétben egyszer tu­dott húsfélét szerezni, mert a diadalmas magyar offenzíva (a szövetséges hatalmak caporettói áttörése - M. I.) legnagyobb ínséget teremtette.”%A Piave mellett fog­ságba esett Moldvai Józsefnek (1893) Treviso volt az első állomása, azután Capri­94 Ugyanott. Gy. Molnár János feljegyzései. 95 BERNÁTSK.Y Ferenc i.m. 166. 96 FEJÉRVÁRY Józsefi, m. 589. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom