A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

Szerb fogságban 16 szerb fogságba esett vásárhelyi katonáról van tudomásunk. Ebből 11 fő ismerten a szegedi cs. és kir. 46. gyalogezred már békeidőben is Bosznia-Hercegovinában állo­másozó 111. zászlóaljából került ki, és a Szerbia területén Gomji Milanovácig tartó előnyomulás, majd a Potiorek-féle offenzíva összeomlását követő visszavonulás so­rán került az ellenség kezére. A legkorábbi ismert dátum 1914. november 25-e; D. Nagy Imre (1893) erről december 26-i kelettel küldött értesítést. A szerbek a legnagyobb hadifogolytábort a dél-szerbiai Nisben létesítették. Sok visszahagyott sebesült a valjevói kórházban került fogságba. Volt, aki Cuprijából került Nisbe, más Nisből Palánkára. A kútvölgyi Juhász Ferenctől, akinek egyik lá­bát amputálták, 1915 tavaszán Aleksinacból, az ottani gimnáziumi kórházból jött levél, előtte Valjevóból írt. Aracsi Jánostól (1888) augusztusban a montenegrói Niksicből érkezett levél, melyben tudatta, hogy fogolyként egy kórházban ápoló. Kovács Pál (1892) kereskedő a 46/111. zászlóaljjal vett részt az előnyomulásban. Amikor azután a visszavonulás elkezdődött, százada egy magaslaton volt hátvéd és nagy része ott hősi halált halt. Ő súlyos sebekkel, eszméletlenül fogságba került és Kragujevácban, angol tábori kórházban feküdt kilenc hónapig. Akkor munkásosz­tagban a Nis melletti Jagodinára vitték, mert már közeledett Mackensen és Kövess tábornokok hadserege. Több társával megszökött, de elfogták és a nisi citadellába zárták. Egy hó múlva Görögország felé terelték őket, de újra megszökött és Pristinában bujdosott, míg német kézre nem került a zömmel albánok lakta város. Azután Brassóba, a pótkerethez került, majd a Doberdón harcolt végig. Utóbb a kormányzó vitézzé avatta. K. Varga János (1886), az aradi 28. tábori vadászzászlóalj egyévi önkéntese ugyancsak a visszavonuláskor esett fogságba. Nisben dekungok építésére és vasút­építésnél alkalmazták őket. Mikor a második offenzíva alatt az Inn folyónál a né­metek ágyúszavát meghallották, ketten egy mecset pincéjében bújtak meg. 11 na­pos éhezésből a 3-as vadászok szabadították ki. Sokáig beteg volt, de 1916 nyarán már az orosz fronton harcolt. Sebesülten fogságba esett és 1922-ben jött haza Szi­bériából. Az 1914/15 fordulójától Szerbiát sújtó járványok és a fogva tartás mostoha kö­rülményei miatt a Monarchia mintegy 80 ezer fogságba esett katonája közül 1915 őszét alig 35 ezren érték meg.89 Ismert adataink szerint a szerb fogságba került vá­sárhelyiekből tízen haláloztak el. A legtöbben kiütéses tífusz következtében a nisi fogolytáborban és Valjevóban. Szerbia 1915. novemberi elfoglalása után a visszavonuló szerb hadsereg a hadi­foglyokat is magával hurcolta. A hófedte albán hegyeken és a mocsaras tengerpar­ton végrehajtott halálmenet végén a foglyokat a szerbekkel szövetséges olaszok vették át, és hajókon a Szardínia melletti Asinarára, a kopár Szamár-szigetre szállí­tották őket. A halálozások a hajóút során és kezdetben a szigeten is folytatódtak a 89 Hadifogoly magyarok története i. m. 1/90., 103. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom