A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

szágban folyó termelés kapcsán, beadványának elbírálása azonban nem ismert, miképp az ő további sorsa sem.84

A földbirtokos családból származó Rostás Elemér (1894) 1915-ben Przemysl vár védőrségével esett fogságba, és fej lövéssel vitték Szibériába. 1921-ben a Novonyikolajevszk környéki Kocski faluban elvette egy orosz katonatiszt leányát, és annak kis birtokán gazdálkodott. Született három gyermekük, és addig nem is gondolt a hazajövetelre, míg a szovjet ötéves terv során, mint a többi orosz kisgazdát, ki nem forgatták a vagyonából: elvették állatait, gabonáját, úgyhogy még vetőmagnak való sem maradt. Az itthonról küldött dokumentumok révén családjával Moszkván, Varsón keresztül 1933 nyarán érkezett meg a szülői házhoz.85 A kint kötött házasságukat 1934-ben itteni házasságkötéssel erősítették meg. (Utóbb a Szovjetunióban kötött házasságok érvénytelenségre vonatkozó jogszabályokat hatályon kívül helyezték.) Az apa szóbeli bejelentése alapján Hódmezővásárhely város polgármestere 1947-ben, miután a születés helye szerint anyakönyvi kivonatok beszerzése nem volt lehetséges, engedélyezte a gyermekek születési esetének hazai anyakönyvben való bejegyzését.86

Vida Imre (1879) szabót mint népfelkelőt 1915. márciusban vonultatták be, korábban nem volt katona. Miután hosszabb ideje nem adott életjelt magáról, a hódmezővásárhelyi járásbíróság 1925-ben holtnak nyilvánította. 1929 tavaszán azután levél jött tőle Pétervárról, melyben jelezte, hogy már útban van hazafelé, két keze munkájával kell magát „hazadolgoznia”, ezért meg-megáll városokban. Több levelet is írt, felesége és kislánya után tudakozódott. Az itthoniak megírták, hogy a felesége időközben meghalt. 1932 őszén az észak-oroszországi Buga városból érkezett levél tőle, sógorának, Csikós Miklós szobafestőmesternek címezve. Elpanaszolta, hogy halászatból ugyan elég szép jövedelme van, hiszen az élelmiszereket magas áron megveszik az orosz piacokon, a szovjet azonban meggátolja a vagyongyűjtést, így elvették az ő kis házát is. Hazajönne, hacsak lehetne, egyedül az tölti el aggodalommal, hogy az ottani újságok szerint ideát még siralmasabb a gazdasági helyzet, még nehezebb a megélhetés.87 88

Voska András mint 25 éves fiatalember mindjárt a háború elején orosz fogságba esett. 1931-ben értesített sógorát, Gombos Pál fodrászmestert, hogy rendkívüli módon elfogta a honvágy és haza akar jönni. A Sztálingrádban nyitott borbélyműhelye jól megy, házassága, melyből két gyermeke született, nagyon boldog, csupán a hazai levegő, a vásárhelyi kenyér, a rokonok, a barátok hiányoznak neki. A híradás szerint a varsói magyar követség révén rövidesen meg is érkezik Vásárhely84 HL Hódmezővásárhely város polgármesterének iratai V. 318/1934.-5132/1934. (Az irat nincs a helyén, az 1950-es években kiadták a Munkásmozgalmi Intézetnek.)

85 VRÚ, 1928. jún. 3. ,1933. júl. 23., aug. 6.

86 MNL CSML HL A Hódmezővásárhelyi Anyakönyvi Kerület iratai 1337/1947.

87 VFrÚ, 1929. ápr. 12., 20., 1932. nov. 30.; VRÚ, 1932. nov. 30.

88 VÚ, 1931. szept. 6.

45