A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

Nyikolszk-Usszurijszkban volt, és 7 év után szökve, Moszkván és Péterváron keresztül 1923 januárjában érkezett meg Vásárhelyre.

1925. június végén, az 1921-ben orosz fogságból megszökött és sikeresen hazajutott Karkis Kornél hadbíró alezredes vezetésével, még egy 307 főből álló hadifogoly-szállítmány érkezett a Szovjetunióból. Köztük két vásárhelyi is volt: Balogh András (1879) cipész és Lencse Mózes (1893) tanító.67 68

Több volt hadifogoly orosz feleséget hozott magával. A hadapródként bevonult, majd sokáig Szibériában raboskodó Kovalcsik András (1893) tanító 1920-ban Szentpéterváron megnősült és feleségével, Belov Olgával s annak első házasságából született kisfiával még az évben visszatért Vásárhelyre. (Örökbefogadott fia Kovái Lőrinc, a neves magyar író.) Bodré Sándor (1882) földműves, volt hadifogoly és az orosz Verovszka Eudoxia házasságáról az 1932-ben kezdődött válóperük kapcsán történik említés. Az orosz fogságot megjárt Zsoldos Sándor (1895) cipész az 1920. évi népszámlálás adatfelvétele szerint a szintén orosz nemzetiségű Verch Holina (1895) háztartásbelivel élt együtt, vélhetően mint férj és feleség.6>i

Akik a Szovjetunióban maradtak

Az Oroszországban rekedt volt hadifoglyok ügye továbbra is élénken foglalkoztatta a hazai közvéleményt. A hazasegítésük végett 1924. márciusban, a belügyminiszter képviselőházi dolgozószobájában megtartott értekezleten ismételten leszögezték, hogy jogi értelemben hadifogoly már nincs, de vannak Oroszországban élő volt hadifogoly magyar állampolgárok. A hadifogoly-kicserélési akció már nem folytatja működését, mert két esztendeig működött s a kormány nagy költségekkel három esztendő át fenntartotta a csóti kicserélési tábort. Aki még Oroszországban tartózkodik, önhibájából maradt ott és nem lehet államköltségen hazaszállítani. Az ankéton ugyanakkor elhatározták, hogy a magyar kormány Németország és Lengyelország moszkvai követsége útján utazási igazolványt juttat el az Oroszországban élő volt magyar hadifoglyokhoz, és pénzt a hatóság szintén továbbít a Vöröskereszt útján.69 A volt hadifoglyok hazajövetelének lehetővé tétele tárgyában májusban belügyminiszteri körrendelet jelent meg, majd a hozzátartozók nyomására 1929-ben a Belügyminisztérium a hazatérési igazolványok kiállítása körüli eljárás leegyszerűsítéséről rendelkezett. A hazai sajtóban ugyanakkor még téma volt, hogy Oroszországból sok magyar hadifogoly jönne haza, de nincs pénze a vagyont jelentő útiköltségre.70

Egy magyarországi hivatalos jelentés az 1931. április végéig nyert információk alapján 6000-7000 főre tette a Szovjetunió területén szétszórtan élő magyar hadifoglyok számát. A legtöbben Kelet-Szibériában, majd Moszkva és Leningrád

67 VRÚ, 1925.júl. I.

68 Fejérváry Józsefi, m. 238.; Vásárhelyi Újság (a továbbiakban: VÚ), 1933. márc. 18.; HL Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai, 1920. évi népszámlálás, összeírási ívek 1/V.

69 VRÚ, 1924. márc. 23.

711 VRÚ, 1929. nov. 23. (A Kis Újság legutóbbi számában megjelent híradás alapján.)

40