A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

vezett. 1919-ben a helybeli Direktórium a rendőrség népbiztosi teendőivel bízta meg, előtte állítólag a budapesti IV. kerületi kommunista párt titkára volt. A nép követelésére a Direktórium még április végén eltávolította a városból, miután erő­szakosan toborozást kezdett a Vörös Hadseregbe, és a lakosságot arra akarta ráven­ni, hogy fogjon fegyvert és menjen a Tisza vonalát elért franciák ellen.27 Körösi Ernő (1893) mezőgazdasági munkás az októberi forradalom kitörésekor több magyar hadifogoly-társával együtt kérte felvételét a vörösgárdisták közé. A 27. orosz páncélosztaghoz, az oreli vasútállomás fegyveres őrségébe osztották be. Körülbelül fél évig volt kint, majd hazakerülve még elvitték az olasz frontra.28 Mohos Mihály (1894) gazdasági cseléd fogolytársaival Vlagyivosztok környé­kén értesült a proletárforradalomról. „Zűrzavaros volt a helyzet, nem is igen tudtuk mi történik, míg aztán eljött közénk egy Pelva nevű magyar elvtárs, és elmagyaráz­ta. O szervezte a magyar századot, a mi táborunkból 14-en azonnal jelentkeztünk a proletárhatalom védelmére. Azt a feladatot kaptuk, hogy a Vörös Hadsereget támo­gatva számoljuk fel a Kolcsak-bandákat.” Az internacionalista veterán elmesélte, hogy a 82 magyar hadifogolyból álló század az Ob folyó környékén faluról falura haladva, állandó tüzpárbajban állt a fehérgárdisták 30—40 fős csoportjaival. A leg­nagyobb összecsapásra Novonyikolajevszk mellett került sor. A kolcsakista alaku­latok itt megsemmisültek, de Mohos is megsebesült: átlőtték a lábát. Ekkor már a század komisszárja volt és tagja az oroszországi magyar kommunisták pártjának. Felgyógyulása után Moszkvába került hathónapos pártiskolára. 1921-ben, az elbú­csúztatásukkor, találkozott Leninnel. Hadifogolytranszportokba becsempészve utaztak haza, de már a határon elárulta valaki őket. Csóton két hétig vizsgálati fog­ságban volt, azután egy évig intemálótáborban Zalaegerszegen, és lakóhelyén még évekig rendőri felügyelet alatt állt.29 Nagy Imre (1898) gazdasági cseléd 1918 tavaszán önként állt a Vörös Hadse­reg soraiba, és mint „vörös huszár” szolgált Omszkban. 1918 májusában részt vett az ellenforradalmárok elleni uráli harcokban, meg is sebesült. 1918. szeptemberben leszerelt, és Besszarábián, Nagyváradon át érkezett meg Vásárhelyre.30 31 A korábban szintén gazdasági cselédként szolgált Tóth János (1886) az októbe­ri forradalom után mintegy 50 fogolytársával lett tagja a Vörös Hadseregnek. A fe­hérek ellen vívott ütközetben súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után az ellátó oszlophoz osztották be. 1921-ben több társával Magyarországra küldték. Átmeneti­leg gyűjtőtáborba került, és szülővárosában rendőri felügyelet alatt tartották 1923- • 31 "7 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből, 1917-1919. (Szerk. GAÁL Endre) Szeged, 1969. 157-158., 300.; Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ), 1919. márc. 29; Vásárhelyi Munkás Újság, 1919. márc. 30.; Vásárhelyi Vörös Újság, 1919. ápr. 1.; HL Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai II. 4496/1919. 28 MCSMHÉL i. m. 238.; Csongrád Megyei Hírlap (a továbbiakban: CSMH), 1969. 29 TAMASI Mihály: A magyar komisszár. CSMH, 1980. febr. 12. 30 Ugyanott, 1988. ápr. 5. 31 MCSMHÉL i. m. 423. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom