A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés
után kézbe vette a könyvritkaságokat. Tünde lett az első könyvtáros, hogy köny- nyebben biztosíthassam a kötelező óráit. A Gameszről még annyit: tudtam, hogy az ismeretségemre építve sok gondot leveszek a vállukról. Valamikor megegyeztem a vezetővel, dr. Seres Andrásnéval, biztosítson nekem 50 000 Ft szabad felhasználású keretet. Ugyanis a bútorkatalógusokban nem találtam olyan nagyméretű tablókat, amelyeket képzőművészeti vagy tanulói rajzkiállításokon tudtunk volna használni. Márpedig ez törekvéseim között szerepelt. Jó ismerőseim voltak a festők közül Fejér Csaba, Holler László, Erdős Péter, Hézső Ferenc, Szalay Ferenc, Csikós András, Fodor József, Csizmadia Zoltán, a keramikusok közül Fekete János és Mónus Ferenc. Tudtam az értékét a vásárhelyi hímzésnek és ezeket mind be akartam mutatni a tanulóinknak és a hódtóiaknak. Négy nagy tablót készíttettem, 40x40 mm-es zárt- szelvény-váz, két oldala háromszög alakú, az albérlő Kossuth Zsuzsanna iskola szakemberei - szintén régi ismerősök — ők hegesztették össze a vasvázat, a fatáblát magam is segítettem összeenyvezni Bányai Berci műhelyében (őt nem tudom Albertként megidézni...). Ezek a tablók örök életűek, ma is használják. Az ünnepélyes tanévnyitóval nem jelent meg automatikusan szivárvány iskolánk kék egén. Már az is rosszul esett, a megyei lap még kis hírben sem tudatta, hogy megnyitotta kapuit a 16 tantermes hódtói iskola. Szeptember 1-jén a Köjál szennyezettnek találta a vízhálózatunkat, nem nyithatott a konyha és az étterem. A Csomiép 100 liter hypót (100 db ismert kis fekete flakon) pumpált a vezetékrendszerbe még aznap, hétfőn újabb vízvizsgálat és megkaptuk az engedélyt. Tehát csak egyetlen nap nem kaptak ebédet tanulóink. A nyitás után a Csomiép is talált még befejezni, javítani valót. A videó lánc, és az aula igen magasan lévő két órájának beüzemelése is a nyitás utánra maradt. Egy pesti kis vállalkozást bíztak meg a munka elvégzésével. A négyfős fiatal brigád vezetőjét Zsoltnak hívták, szimpatikusak voltak. Emlékszem, megkértem Károlyiné Julcsit, a gyermekek megebédeltetése után a maradékból vendégeljék meg a pesti fiúkat. Mosolygós hangulat volt közöttünk pár napig, de amikor negyedik-ötödik próbálkozásra sem indultak az általuk hozott készülékek, azt mondtam: „Zsolt, ez a feladat meghaladja a maguk felkészültségét!” S nem jártam tovább a nyomukban. A felelősség végül is a Csomiépé. 1989 tavaszán megrendeltem a tankönyveket, közöttük az orosz nyelvkönyveket is. Az országos közéleti-politikai események felgyorsulása közben megéreztem, hogy az orosz, mint kötelező idegen nyelv oktatása terén is változás lesz, bár ezzel a szakmai irányítás még nem foglalkozott. A legsűrűbb első hét tennivalói közben elkezdtem német nyelvszakos tanerők után járni, (középiskolák, főiskola) Mind túlvállalta már magát, gyors megoldás kellett. A Porcelángyárban találtam két, az NDK-ból hozott, német anyanyelvű feleséget, és egy tűzoltótisztet, aki az NDK- ban járt főiskolára. A szükség törvényt bont. Ok hárman idegennyelvi tanszéket alkottak, tantervet, tananyagot, módszereket hoztak létre, illetve: egyeztettek, s örömmel láttam: lelkesednek a tanításért. 2010. augusztus 27-én a megyei lap riportot készített velem, az írás címe: „Kivette az oroszt a tantervből”. Az orosz tan235
