A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés

Az 1988-89-es év fordulóján már benne volt a levegőben, hogy a magyar társadalom igen jelentős társadalmi, politikai, ideológiai, gazdasági változások előtt áll. Új pártok, mozgalmak jelentek meg, a céljaikat, törekvéseiket közvetítő új sajtóval. A Vásárhelyi Tükör című lap, mint az új szelek sugalmazója írja 1989. április 30-án. A Kőfal szorításában címmel, „...az utóbbi hónapokban valami megváltozott. Mint mindenhol, itt is töredezni kezdett a hatalom eddig egységes tömbje, amely nem kért keresztként nehezedett a polgárra.” 1989. július elején hazánkban járt George Bush, az USA elnöke; meghalt és eltemették Kádár Jánost; újratemették Nagy Imrét és mártírtársait; lépésről-lépésre szorították ki a korábbi állampártot hatalmi pozíciójából.

Engem is megcsapott a változások szele, ugyanis váratlanul a lakásomon keresett fel a Vásárhely és Vidéke című helyi lap két, az új idők hevületétől túlfűtött újdondásza, s visszaélve a vendégjoggal, harciasán tették fel a kérdéseiket, miszerint „Ilyen múlttal hogy merte elvállalni az új iskola igazgatását? Meddig halogatom a lemondásomat” stb.

Rövid válaszom: felkészültnek és alkalmasnak tartom magam a feladatra. Nem indokoltam, hogy 14 évig városi szinten volt alkalmam áttekinteni az oktatás gondjait is, eredményeit is; a Politikai Főiskolán pedagógiából szakosodtam, és a szak- dolgozatomat Hódmezővásárhely általános és középiskolai tanárainak tudati szintjét vizsgáló, saját szerkesztésű kérdőíves, 600 főre kiterjedő vizsgálat alapján írtam, opponensem dr. Voksán József, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára volt, aki a Köznevelés című lap 1974. szeptember 20-i számában méltatta munkámat, és azzal fejezte be: „...reméljük a közeljövőben nyomtatásban is olvasható lesz.”

Véleményezésre beadtam a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékére, dr. Ágoston György professzornak, aki fél év múlva hivatott, lapról- lapra hajtva kérdezett egy délelőttön át, majd felállt ünnepélyesen azt mondta: „Én öntől e munkát, mint doktori disszertációt elfogadtam. A két kötelező szigorlatot a helyettesemmel beszélje meg.” Nem került rá sor. Lustaság, körülmények? Ma már mindegy. Ezért válaszoltam nyugodtan a két újságírónak: Felkészült vagyok.

Az alkalmasságom elismerése benne volt abban az ölelésben, amivel Novák István köszöntött az iskola megnyitásakor. Az élet küzdelmeire már régen felkészített Madách Imre főművének zárómondata.

Még egy adalék. A Csongrád Megyei Hírlap fejlécén 1989. szeptember 14-ig feltüntette az ismert jelszót: „Világ proletátjai egyesüljetek!” és azt, hogy az MSZMP lapja. Másnap, a 46. évfolyam 218. száma már úgy jelent meg: „Politikai napilap”. Megnéztem, a szerkesztőségben nincs személyi változás. József Attila jutott eszembe: „Az érdek, mint jó gazda, úgy igazgat.”

A hódtói iskola építését politikai csatározások nem zavarták 1989 tavaszán- nyarán. Haladt a magyar építőipar korabeli tendenciái szerint. A kész lesz, nem lesz kész kérdése 1989 nyarán Damoklész kardjaként lebegett a fejünk felett. Az alábbi 3 sajtótudósítás híven tükrözi a várakozás hangulatát.

„Kapaszkodnak az építők - de néha visszacsúsznak.” A városi tanács városfejlesztési bizottsága a helyszíni szemle után megállapította: „A Csomiép a szeptem229