A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború
Magyar Honvédség állományába kérte felvételét. „A frontvonalbeli szovjet hadifogolytábor-hálózat bővülésével párhuzamosan a GKO (szovjet Állami Honvédelmi Bizottság) és az NKVD (szovjet Belügyi Népbiztosság) 1945. június 4-i határozatai alapján megkezdődött a hadifoglyok repatriálása. Magyarországon Sopronban és Szegeden koncentrálták azokat a nem német nemzetiségű munkaképtelen hadifoglyokat, akiket első körben hazaengedtek.” Ehhez hasonlót olvashatunk Cséffalvay István őrnagy, a Magyarországon hadifogságban lévő magyar állampolgárok ügyeinek intézésével megbízott törzstiszt 14. számú helyzetjelentésében is. Ott, a szovjet határozatok említése nélkül, a 21 év alatti és 50 felettiekre egyszerűsíti a szabadon engedettek körét.98 Ennél már jóval korábban lehetővé vált az otthoniakkal való kapcsolattartás, kiderül ez Galyasinak két összetartozó, személyes sorsát éles kontúrokkal illusztráló dokumentumából. A szovjet határozatokkal azonos napon keltezett, apróra hajtogatott, boríték, címzés nélküli, vonalas irkából tépett papírra ceruzával írt levélről nem igazolható, hogy korábban jutott-e haza, mint írója, de kiderül, hogy személyi okmányait már sikerült otthonról pótoltatni. Levelében Wéber Józsát, feleségét szólítja meg, teljes közlésétől az intimitás miatt eltekintünk: „Megkaptam aranyos kosárkádat, és úgy éreztem, hogy a szíved-lelked benne van. [...] Itt nem néznek senkit és semmit, ha kell 100 ember, akkor, akit előkapnak, azt viszik, ki tudja hova. És egy óra múlva jöhet felmentés, írás, és én, akinek elhurcolták Édesanyját [...] elveszek a névtelen embermilliókban betegen, öregen, a visszatérés minden reménye nélkül. [...] Most kérlek a következőkre: a vásárhelyi szociáldemokrata párt igazoljon le, hiszen nyílt titok volt eddigi életem. [...] Erre szabadon bocsájtanak biztosabban, mint akármilyen protekcióra. Az igazolást kivonatosan csatolják a többi irataimhoz, amelyek a fogolytábor parancsnokságán vannak. Ez, és semmi más nem tud megmenteni, de ez is csak akkor, ha gyorsan, gyorsan és még gyorsabban történik. [...] Vidd haza a Te öreg, beteg párodat, aki ugyan nem érdemel meg Téged, de az Úristen mérhetetlen kegyelme folytán mégis nekem jutottál életpáromul, és akit nem adnék oda az egész világért, mert Te vagy az én lelkemnek jobbik fele, aki embert csináltál az emberből, a kölyökből költőt, és talán életre hívod a halni készülőt, hátrálásra kényszerítvén a Sorsot, mérhetetlen szereteteddel. [...] Az igazolást Karácsonyi főispán egy telefonja elintézi, ha kell, csak hivatalosan, a párt, vagy a szükséges úton adják be, és kérjék csatolását többi irataimhoz. [...] A legközelebbi csomagban tűzkövet, cigarettapapírt, dohányt vagy cigarettát is küldjél, pár zoknit, mert nagyon rongyban járok és fáj a lábam. Orvosságot is kérek. A kenyér nagyon jó, bár már mindenem elfogyott, a kenyér volt a legjobb. Sót, paprikát, ha lehet, kis üveg zsírt kérek. Retek helyett hagymát, mert nem tudom elrágni. [...] Édesanyám írt vagy üzent? [...] Miből élsz? ...” Hogy a másik dokumentum, a bilingvis igazolás felhasználására sor került-e, ugyanúgy nem bizonyított, mint az, hogy e levél miatt készült-e. A hosszában kettéhajtott, írógépen írt lap bal felső sarkában: „Magyar Kommunista Párt VARGA 2009. 120. p. 340. lábjegyzet; BOGNÁR 2010. 248. p. 160. lábjegyzet. 208
