A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború
1941. április 27-én földrajzi helyzetének megadása nélkül, változatlan hadrendi száma mellé a 40/68 tábori postaszámot, a május 5-i dátumhoz pedig a Baja- Szabadka-Palics településneveket írta. Az erdélyi, délvidéki napoknak nála nincs egyéb nyoma. Június 24-én egységét a Nagykállóban állomásozó Kárpátcsoporthoz vezényelték, hogy annak gyorshadtestével 30-tól vegyenek részt a Barbarossa-hadműveletben.24 Július 1-jén tábori postaszáma 40/62-re változott, a hadrendi szám ugyanaz. A Tatár-hágón keresztül 6-án értek a Dnyeszterhez, ezt dokumentálja a „vásárhelyi” előnévvel megkülönböztetett baráthoz, költőtárshoz ezután írt Levél Pákozdy Ferenchez25 című első episztola kezdősora: „Itt a Tiszát Dnyeszternek hívják”. A lélekterhelő időszak ekkor kezdődött, a sokkal későbbi harmadik episztola költői képekkel felrajzolt helyszíne a keleti front Dnyesztertől Donig húzódó területe. 10-én Kamenyec-Podolszkijt, 21-én Vinnyicát foglalták el, ahol hamarosan megépült Hitler legkeletibb főhadiszállása, a Wenwolf. A várost átszelő Déli-Búgon magyarok építettek pontonhidat, a szomszédos umanyi és a nyikolajevi ütközetek (augusztus 1-16. között) és a szovjet Délnyugati Front áttörése után két-háromezer szovjet hadifoglyot őriztek magyar katonák a környék fogolytáboraiban. Galyasi, ha nem is volt tanúja, már ott hallania kellett a hontalannak nyilvánított zsidók Galíciába történt „repatriálásáról”, ami augusztus 27-28-án a magyar holokauszt első tömegmészárlásába torkollott Kamenyec- Podolszkij-nál. A legyilkolt huszonháromezer hatszáz zsidónak körülbelül a fele magyar volt. Ez az emberiség elleni bűntett a háború után két magyar és egy szovjet hadbírósági per tárgya lett.26 A Dnyeper dnyepropetrovszk-zaporozsjei szakaszvédelemében augusztus 30-tól szeptember közepéig vett részt, addigra a német páncélosok felszámolták a túlparti ellenállást. Teréz húga augusztus 17-i elhunyta alkalmából a Takács Ferenctől27 és Pákozdy Ferenctől otthonról kapott részvétnyilvánítást a hadicenzúra okán tartalmát tekintve indifferens tábori postai levelezőlapon Takácsnak címezve ekkor és itt köszönte meg: „’941. szept. 18. Kedves Öreg Cimbora! Közösen küldött lapotokat megkaptam. Ferkónak és Neked 24DUNAINÉ-KANYÓ 1996. 11. p.; SZABÓ Péter-SZÁMVÉBER Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943. Puedlo Kiadó, h. n., é. n. 11-12., 22-24. p. 25Pákozdy Ferenc (Hmv, 1904. október 7. - Debrecen, 1970. május 11.) államtudományból doktorált költő, műfordító, hírlapíró. A háború után 1950-ig főlevéltáros szülővárosában, 1952- től haláláig egyetemi könyvtáros Debrecenben. Hallgató Sanyi modellje Németh László Égető Eszter című regényében. Galyasi hozzá írt első episztolája: Irigyelj! 36-38. p. 26BRAHAM 1977.1. k. 204-206. p. 27Galyasi húga, Reisinger Teréz, ekkor már elvált (Hmvhely Ház. akv 1931. 185/1931. sz. Ub 81/1936; Hmvhely Hal. akv. 1941. 518/1941.); Takács Ferenc (Hmvhely, 1893. október 22. - Hmvhely, 1956. május 13.) kőműves, szociáldemokrata politikus, I. világháborús hadirokkant. 1908-tól tagja a helyi pártszervezetnek, 1918-ban titkára. Politikai magatartásáért két évre bebörtönözték. 1929-től városi törvényhatósági bizottsági tag, 1935-1939 és 1944-1948 között parlamenti képviselő. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány iparügyi minisztere, 1945-ben az Országos Gazdasági Tanács alelnöke, árvízvédelmi kormánybiztos. Nem támogatta baloldali pártfúziót, kizárták, koholt vádakkal ismét bebörtönözték. Ott szerzett betegség miatt 1955-ben szabadult, rövidesen elhunyt. 1957-ben rehabilitálták. 183
