A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború

érint. A védekezés szükségességét nem csak elismerem, de a magam részéről a védekezésre irányuló minden komoly munkát támogattam és támogatok ma is tehetségem szerint. De ez a támogatás, ez az emberségért való közdelem nem léphet olyan vágányokra, amelyek a magyarságot tagadják. Félreérthetetlenül és félremagyarázhatatlanul meg akarom itt ezt mondani. Az én, és hasonló gondolkodású zsidóság csak egyféle utat ismer. A mi földünk Magyarország, a mi népünk a magyar nép. Ez a föld becsületes munkája után eltartotta, ez a nép egyéni tisztessége alapján megbecsülte, ki tudja, hányadik ősünket is. Az első belenyúlás az emberi jogokba a numerus clausus törvény volt, amely törvény miatt az én pályámat, carriereremet vesztettem el. Mint tudni méltóztatnak, úgy a törvényt, mint az azóta Németország rettenetes nyomására hozott és hozandó (és még mindig nem németarányú) törvényeket és javaslatokat kevés kivételtől eltekintve, olyan emberek készítették, akik bevándorlásukat illetően sokkal inkább jövevények, mint az itt élő zsidóság zöme. Mindezekből az következik, hogy a zsidóság, ha e földnek minden javával hosszú évtizedeken keresztül élt, úgy a rosszra fordult időkben is osztoznia kell a magyar föld és a más valláson lévő magyar nép semmivel, de semmivel sem jobb sorsában. Éppen ezért, mikor Magyarország minden hitközsége a mi magyarságunk álláspontját igyekszik hangsúlyozni minden hivatalos fórum előtt, de saját kebelében is érthetetlen előttem, hogy a legmagyarabb város hitközsége kebelében működő, úgynevezett kultúrszervek, faji agitációt folytassanak. El tudom képzelni azokat az időket, mikor a zsidóság helyzete e földön az emberi méltóság hanyatlása korában, talán annyira tarthatatlan lesz, hogy egyedei sem a megalázással, sem a lét fenntartásával járó nehézségekkel nem tudnak megküzdeni. Ebben az esetben sem az az eljárás, hogy megtagadom népemet, hazámat, nemzetemet, és önmagamat declarálom külön fajnak a fajtában, népnek a népben. Minden zsidó vallású embernek, éppen úgy, mint a zsidó közületeknek, a lehetőségen belül gondoskodnia kell arról, hogy az esetleg bekövetkező idők, ne találják készületlenül azokat, akiket a törvények és a közhangulat itthon megfosztanak életlehetőségüktől és emberi méltóságuktól. Annak a vastörvénynek a figyelembe vételével, hogy az élet a legősibb emberi jog, minden munkámmal hajlandó vagyok támogatni azokat, akik végső esetben ezt az országot, mint igazságtalanul kiüldözött magyarok, el akarják hagyni, hogy felvegyék az élettel a harcot életükért. De nem támogatok és elkülönítem magam minden cionista tömörüléstől, s ha a cionista tömörülés a hitközségben is annak jóváhagyásával és tudtával történik, - a hitközségtől, sőt, a végső esetben vallásomtól is, bár nem oly módon, hogy más vallásra térek át. Vita helyett annyit jegyzek meg a továbbiakban, hogy a cionizmus sokféle értelmezése közül, magának az eszmének félreérthetetlen velejárója az, hogy a zsidóság faj, éspedig külön faj abban az országban, amely neki kenyeret, otthont és hazát adott. Nos, mélyen tisztelt Kúltúrbizottság, én minden fajt tisztelek a saját területén belül, különösen, ha viseli fajiságának előnyeivel együtt annak hátrányait is. Tisztelem tehát azokat a cionistákat is, akik a különböző zsidótörvények előtt is faji álláspontot képviseltek, de nem tisztelhetem, és nem becsülhetem azokat, akik ijedt

178