A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
ravatalát díszítette... A hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalathoz hasonló csak kettő van még hazánkban, azonban minőségileg a vásárhelyi szegfű a legjobb. A vállalat üzemvezetői-régi szakemberek-növénynemesítéssel is foglalkoznak,új szegfűfajták nemesítésével kísérleteznek. Czeglédi Nagy Ferenc pl. finom színű halványrózsaszín, valamint különleges bordó-ezüstös szirmú, ciklámen, sárga és tarka szegfűcsodákkal kísérletezik. Dobay Ferenc az óriási fejű gyönyörű Dobay- féle újpiros és fehér színű szegfű nemesítésével szaporítja az eddigi szegfűfajták számát.” Újra a saját maga gazdája (1954-1970) A Kertészeti Vállalatnál betöltött állásából való felmondása után édesapám még hónapokig betegeskedett. Tüdőtágulatot és asztmát állapítottak meg nála. Azonban 1954-ben történt, hogy amit kérelmezett több fórumon és a minisztériumban is, az 1952-ben elvett ingatlanokból egy kisebb részt visszaadtak a családnak. Ez talán pesti összeköttetéseinek és sok panaszlevelének lehet köszönni. 1954. március 18- án, a Városi Tanács VB egy határozata alapján visszaadtak 164 nőit a ház melletti telekből (az Ady Endre utca vonalában), a házzal egybeépített kis szaporítóházat és a kishomoki 1100 möl gyümölcsösét is. Az irathagyatékban van egy levélmásolat 1954. február 27-ére dátumozva, ami Nagy Imre elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Miniszterelnökének van címezve. Hogy végül is elküldte-e, nem tudom. Mindenesetre feltűnő, hogy a Nagy Imrének címzett levél 1954. február 27-ei keletű, ebben a már előbb részletezett tulajdonokat kéri vissza, és a Városi Tanács VB pedig visszaadta azokat március 18-án. Ez alapján - ismerve édesapámat - feltételezem, hogy ő ténylegesen elküldte kérelmező levelét Nagy Imrének. A visszakapott terület persze az eredeti kertészetnek csak egy kis üres telekrésze volt, az értékes növényháztelep az összes tartozékkal, növénnyel a Kertészeti Vállalatnál maradt. Mindenesetre egy olyan ügyes kertész, mint édesapám kezében ez a kis terület is sokat ért, ahogy ő fogalmazta meg: megmenekültünk! A visszakapott telekrészen ő rögtön elkezdett egy nagyon egyszerű, faszerkezetes, meleg- ágyi keretekből álló kis üvegházat építeni. Melegágyi kereteket beüvegezve akkoriban nagyon olcsón lehetett a téeszektől vásárolni, a szükséges vasanyag nagy részét pedig még az államosítás előtt elmentette apósa, Szepesi Ferenc Zrínyi utcai házának kertjébe. Az évek alatt ezt a kis üvegházat tovább bővítette, míg az egész 164 nőire kiterjedt. Ezekben a kis üvegházakban újra elkezdett szegfűt ültetni a régi módszerekkel és folytatta a kertészkedést. Persze most már sokkal kisebb volumenben. A kishomoki 1100 nöl gyümölcsös is sok munkát adott, a családnak pedig sok gyümölcsöt, egy kis bort és némi kis hasznot is az eladott földieper és más gyümölcs után. De Dobay Ferenc tovább folytatta a küzdelmet kertészete visz- szaszerzése érdekében. Mivel néhány kertész tényleg visszakapta elvett kertészetét az ország több pontján, így reménykedhetett, hogy hátha az ő ügye is így végződ- hetne._Ennek érdekében írt beadványokat 1954-ben az Állami Ellenőrző Központ 158
