A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
Hódmezővásárhelyen már 1950 őszén elindult a helyi Kertészeti Vállalat megszervezése. Konkrétan a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának az 1950. szeptember 28-i ülésén alapították meg. Méghozzá a 465/24/1950. sz. minisztertanácsi rendeletre, illetve az 1950. évi 32. törvényerejű rendeletre hivatkoztak a Csongrád Megyei Tanács VB Pénzügyi Osztályának átiratában foglalt irányelveknek megfelelően. Először csak 22 fővel alakult meg a volt Városi Kertészetből. A létrejött Kertészeti Vállalat felügyeleti szerve a Városi Tanács lett. Ugyanebben az időpontban alapították meg a Hódmezővásárhelyi Városellátó Gazdaságot is, mely igen sokféle feladatot látott el, egy Állami Gazdasághoz hasonlóan. Nyilvánvalóan a kezdetben csak kis létszámmal és tulajdonnal rendelkező kis Kertészeti Vállalathoz ekkortól kezdve szerették volna hozzácsatolni a városban már régebb óta nagy hagyományokkal és kialakult vevőkörrel rendelkező két komoly magán virágkertészeti telepet: a Czeglédi Nagy Ferenc- és a Dobay Imre-féle cégeket. Mindkét kertészet ráadásul a Hódtó városrészben, közel egymáshoz működött, és még a termelési struktúrájuk is hasonló volt, gondolok itt elsősorban az üvegházi vágott szegfű termesztésére. Ahogy elkezdődött a vállalat szervezése 1950 őszétől, lassan kezdtek szivárogni az előzetes hírek édesapámhoz is először nem hivatalos úton, leginkább kollegáin keresztül, tehát ő is tisztába kezdett jönni azzal, hogy milyen változások várhatók. O azonban arról az utolsó két szezonról, mikor még az ő kezében volt a nagyapám által alapított szép kertészet nagyon részletes naplót kezdett vezetni, ebben szinte minden szál eladott szegfűt feljegyzett, még azt is, hogy milyen minőségűek voltak, árakat, milyen fajtákat ültetett. Ezeket a részletes kertészeti feljegyzéseket egy szakmai cikkben lehetne feldolgozni, én inkább az egyéb benyomásait, melyek mai szemmel érdekesebbeket szeretném leközölni. Most tőle idézek: „ 1950-51 .es szezon. Isten nevében és a segítségét kérve kezdem el. 1950 szept. 1 .e Mária napján. A szegfű elég szép, arányos, lehet azért, hogy a tavalyi szezonban szebbek voltak a tövek. A nagy blokk holnap le lesz hálózva... a szabadban 9 igen szép ágy szegfűm virágzik. Szenem van 1 vagon (150 q) Királdi, 1 vagon (100 q) koksz, külföldi 150 q különféle... ezenkívül 1 vagon/150 q/ koksz ki van fizetve. Koreában változó harcok, állandóan kommunista győzelem, már csak kis hidfő van az imperialistáknak. Városunk rohamos tempóban épül, sok a lebontott ház és sok a félig felépült. A határban telkesítenek, nálunk is lakik egy telkesítő, szegény és igen hajszolt ember. Médi (édesapám húga, Dobay Erzsébet) már 3 hónapja állásban van a Főkert-nél... A Gerbera divatba jött, rengeteg ember kéri... Szeptember 19. Baksa bátyám közölte, hogy a kertészeteket szombatig (szeptember 23-ig) államosítani fogják. Ceglédinek is elmondtam... Gelbtől kértem információt.” Ehhez annyit magyarázatként: Baksa bátyám bizonyára Baksa Sándor hódmezővásárhelyi kertész volt. Hogy ő milyen összeköttetésekkel rendelkezett, hogy ezt a hírt valahonnan megkapta, idő előtt nem tudtam kinyomozni, mivel a Városi Tanács VB a Kertészeti Vállalatot csak szeptember 28-i ülésén alapította meg. Baksa Sándort később is említi édesapám, mint az államosítás propagálóját. Az említett Gelb pedig Gelb Malvin fővárosi virágkereskedő, édesapám egy állan151
