A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
nem mindig teljesek, csak az érdekesebbeket fogom közölni. A kihagyott részeket pontokkal jelölöm: Dobay Ferenc: „Összesítés az 1945. esztendő végén. Január. A növényházak befagyva, a növények betegek. Február. Apukát a szél érte, korházba vittük, ott egy hét múlva ismét szél érte, jobb oldala megbénult, beszélni nem tud. Március. 200 cserép cyclament megtermőre beállítottam. Április- Május. A cyclamen megtermése 30-40ezer mag. Július. A munkás, Lajos itthagyott, munkás nélkül, a zöldség szépen jövedelmez, cyclamen, szegfűk szépen fejlődnek... Szept-Okt. Szegfű virágzás kezdete, csokrokat készítek. Okt. 25. Kúttársaságnak 600 P hitelt folyósítottam... November 19. Szegfűház befagyva, cyclamen virágzás lassan indul a fűtetlen házban. December. Szegény Apuka 15-én meghalt... a szegfű még él, kétszer permetezve... cyclamen összezsúfolva... Nehéz év volt, minden csapás bennünket ért. Isten akarta.még élünk küzdünk és remélünk.Adi on a jó Isten egy boldogabb 1946. Új Esztendőt. 1946... A szegfű félig kipusztult, megindult 1946. május 20.-án... egy elég szép friss virágzás... A teljesen tönkrement telepből május 15-ig beültettem a kis blokkot (18x24 m), a szegfű nagyon szép... 1947. január 1-ig átlag heti 100-180 virágot adott le, a virág nagyon szép.” Mint látható, a fűtőanyag, a szén beszerzése döntő kérdés volt a telepen. A háborús években ez lehetetlen volt, hiszen minden alá volt rendelve a hadigazdálkodásnak. Dobay Ferenc külön lapon jegyezte fel a szénbeszerzéseket. Az 1945-46-os években csak kisebb mennyiségeket tudott többféle forrásból beszerezni. így sokszor szerzett be szenet a helyi tüzelőanyag-kereskedőtől, Kokovay Gyulától, szintén vett át szenet a Kovács-téglagyártól, Wollner Károly hódmezővásárhelyi ce- mentárugyárától, a Flódmezővásárhelyi Villamosteleptől és 1947-ben, az akkor még létező Országos Magyar Kertészeti Egyesületen át a Magyar Állami Szénbányák Rt.-tői. A Szénbányák Rt.-től később közvetlenül is vásárolt vagonszámra királdi, sajószentpéteri szenet. A tüzelőanyag összegyűjtését persze már nyár folyamán el kellett kezdeni a téli időszakra, a biztonságos termelés fenntartása érdekében. Ugyancsak fontos logisztikai feladat volt a készáru elszállítása országosan is. Ugyanis több tízezer szál szegfűt lehetetlen lett volna helyileg eladni. A vevői, rendelői főleg a nagyobb városok virágkereskedői, kertészei voltak. Szállított a híres pesti belvárosi, a felső tízezer által felkapott virágkereskedőnek, Gelb Malvinnak is, akivel baráti volt a viszonya. Postai és vasúti, főleg utánvételes csomagokban szállították folyamatosan a készárut. A levágott szegfűt vízzel jól felszívatva, szépen összecsomózva, selyempapír között szállították el. Ezért jó viszonyt kellett ápolni a vasutasokkal és a postásokkal, hogy a nagytömegű árut minél előbb felvegyék és biztonságosan továbbítsák. Ennek a jó viszonynak érdekes dokumentuma az a két levél, melyet 1947. március 27-én köszönetként küldött édesapámnak 148
