A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
I EJ. DÓBA Y FERENC DOBAY FERENC HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KERTÉSZ KÜZDELMES ÉVEI (1945-1980). EGY ÁLLAMOSÍTÁS ÉS AMI UTÁNA TÖRTÉNT A Szeremlei Társaság 2018. évi évkönyvében leírtam a nagyapám, Dobay Imre által Hódmezővásárhelyen 1914-ben alapított virágkertészet történetét. Ez a kertészet a két világháború közt az üvegházi vágott szegfűtermesztés egyik hazai központja volt, és nagyapám itt még szegfünemesítéssel is foglalkozott. A termesztés az akkori korszak csúcstechnológiájának számító német Höntsch gyártmányú üvegházakban folyt, és az egész országba szállította az általa megtermelt szálas virágot vasúton és postacsomagokban virágkereskedők és kertészek megrendelésére. Eredményei alapján kertészete országos hírnévre tett szert. Bár az alapító, nagyapám 1945-ben meghalt,de a céget továbbvitte édesapám, Dobay Ferenc (1910— 1980), aki Hódmezővásárhelyen, édesapja telepén tanulta ki a kertészmesterséget, és itt szerzett műkertészi végzettséget is, miután a helyi református gimnáziumban leérettségizett. Édesapámnak jutott az a nehéz feladat, hogy végigélje a családi üzem elvesztését, államosítását 1952-ben, majd folytassa évekig tartó küzdelmét a kertészet visszaszerzésére. Az eredeti terület kis részét vissza is adtak neki, itt ő újra felépített egy egyszerűbb kis üvegházat, és most már itt folytatta kertészeti tevékenységét édesanyám, Szepesi Mária (1921-2016), nagyanyám, Brauner Karo- lin és három növekvő gyermeke segítségével. Ez az újrakezdés nagyon nehéz volt, de végül is szép eredményekhez is vezetett. A hetvenes években még az édesapjától örökölt hagyományt, a növénynemesítést is folytatta. Akkoriban még hivatalos állami elismerést is nyert egy általa nemesített virágfajta, ami a szocializmusban igencsak kivételes eredmény volt, mivel növénynemesítés ez idő tájt szinte kizárólag csak állami kutató intézetekben folyhatott. Sajnos azonban viszonylag korán, hetven éves korában hunyt el. Életében nemcsak a politikai körülményekkel, a hivatalokkal folytatott néha kilátástalan küzdelmeket, de gyenge egészsége is akadályozta sok esetben tervei végrehajtásában. Azért is választottam azt a címet írásomnak, hogy édesapám küzdelmes évei, mert ezek az évek a családi örömök mellett sok küzdelmet is hoztak számára. Gyakran beteg volt, asztmás rohamait fokozták az átélt izgalmak is. Ha egy szerencsésebb időszakban élhetett volna bizonyára sokkal több eredményt tudott volna elérni életében. Legnagyobb öröme végül is az volt, hogy mindhárom gyermeke kertészmérnök lett. És nem szabad elfeledkeznünk feleségéről - édesanyámról - sem, aki a nehéz időkben is mellette állt és dolgozott a kertészetben is, és gondozta édesapámat gyakori asztmás rohamai alatt. Szepesi Mária, a Zrínyi utcai csizmadia, Szepesi Ferenc leánya a Szent Domonkosrendi Leánynevelő Intézetben járta ki a polgárit, utána női szabó szakmát tanult és szerzett belőle bizonyítványt. 1941 -ben ment férjhez édesapámhoz, vezette a nagy háztartást, de sokat segített férjének a kertészetben is. 145
