A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: Takács Ferenc iparügyi miniszter, a Magyar Népköztársaság 474 D. 737 számú foglya
„néhány pofont” adtak, illetve azt vallották, hogy nem is találkoztak a gyanúsítottakkal.35 36 37 Dr. Kovács János, legfőbb ügyész helyettes a tárgyalás végén elismerte, hogy az 1950-ben hozott ítéleteknél a jogot „nem helyesen” alkalmazták. Igazolást nyert az, hogy a vádlottakkal szemben fizikai és lelki terrort vetettek be és a bizonyítékokat sem kutatták fel kellően, csak a beismeréseket vették alapul. „Most igazolást nyert, hogy az erőszak a hamis vallomásokat hozza létre.” - állapította meg. Ezért a háborús bűntett, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, valamint a hűtlenség bűntette alól bűncselekmény, illetve egyes esetekben bizonyítékok hiányában valamennyi vádlott felmentését indítványozta. A védők valamennyi vádpontban és vádlott esetében bűncselekmény hiányában történő felmentést kértek. A Legfelsőbb Bíróság dr. Sömjén György vezette tanácsa augusztus 27-én hozott ítéletében a legfőbb ügyész javaslatát elfogadva mentette fel a nyolc vádlottat. Takács Ferenc XIV. rendű vádlott „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette” alól bizonyítékok hiányában a „hűtlenség bűntette” alól pedig bűncselekmény hiányában került felmentésre. Előbbi esetben bár bizonyítottnak látták, hogy Takács Kéthly Annával szoros kapcsolatot tartott fenn, azt azonban nem, hogy az újraalakítandó SZDP agárprogramjának kidolgozására valóban felkérést kapott volna a Kéthly köré csoportosuló szociáldemokratáktól. Utóbbi vádpontban a bíróság kimondta, hogy „minden alapot nélkülöz Takács Ferenc vonatkozásában a vádiratnak az a része, amely szerint 1945-től az amerikaiak számára kémkedett volna”, ugyanis az Amerikai Egyesült Államok képviselői is tagjai voltak a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, így nem voltak ráutalva arra, hogy konspirativ módon tőle, mint iparügyi minisztertől tudjanak meg adatokat. Miként a grémium azt is megalapozottnak vélte, hogy a vádlottak, bár „részesei voltak a szociáldemokrata párt jobbszárnya által erőszakolt politikai elképzelések végrehajtásának. Ezért azonban büntetőjogi felelősség nem terhelheti őket, mert semmiféle adat nem merült fel a perújítási tárgyaláson, hogy tevékenységükkel szándékosan gyengíteni kívánták volna a proletariátus diktatúrájának megerősödését.”’6 Takács Ferenc özvegye 1957. szeptember 27-én vette át a felmentő ítéletről szóló értesítést. Szerény özvegyi nyugdíjat állapítottak meg számára, ami azonban nem pótolhatta félje elvesztését, akit több millió sorstársával együtt egyértelműen a kommunizmus áldozatának tekinthetünk. ’7 35 Uo. és a Legfőbb Ügyészség 2433/1956. számú indítványa, 13-14. 36 HTL XI. I. Katf. 1957. 0084/1. 3. d. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Kát. 084/1957. szám. ítélet, 1-13. 37 MNL CSML HL TF XIV. 23. 12. d. Országos Nyugdíjintézet határozata állandó özvegyi nyugdíj megállapításáról, 1956. június 8. 122
