A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Presztóczki Zoltán: Takács Ferenc országgyűlési képviselői tevékenysége (1935-1939)
sem a városhoz, sem pedig az országhoz, és egyáltalán nem méltó a magyar államvasutakhoz sem.” Olyan állapotban van az állomás, hogy oda senki sem teszi be szívesen a lábát. A békéscsabai állomás ellenben túl pompás a többihez képest. A MÁV-nak kötelessége a vasútállomásokat renoválni. A közutak is szörnyű állapotban vannak, Vásárhelyen és országosan egyaránt. Takács éppen az ügyben illetékes Bornemisza Géza miniszter balesetét hozta fel példaként. Az útjavítások egyben munkaalkalmakat is teremtenének. A következő fontos kérdés a vásárhelyi törvényhatósági utak helyzete. Ezzel kapcsolatban az utak nagyobb részének állami kezelésbe vétele jelenthet megoldást Takács szerint.61 Takács fellépése nyomán a párt határozatot fogadott el arról, hogy vidéki szervezeti felépítését átalakítja. A Tiszántúli Titkárság élén, Erdei Istvánnal együtt járják a tiszántúli falvakat, városokat, és tájékozódnak a munkásság szervezettségének helyzetéről, a pártszervezetek kiépítettségéről. Takács az 1937. évi orosházi, mezőberényi, szentesi és szarvasi letartóztatások idején védelmébe vette a rabosí- tott aktivistákat, akik között kommunisták is voltak. A belügyminiszterhez fordult és a parlamentben is felszólalt érdekükben.62 Erre alkalmat a május 26-án, a belügyi tárca 1937/38. évi költségvetéséről tartott parlamenti vitanap nyújtott alkalmat. Ekkor Takács Ferenc a hatóság embereinek, „alantas közegeinek” az egyszerű emberekkel szembeni fölényes, lekezelő bánásmódját, kimondatlanul a „csendőrpertut” kifogásolta beszéde elején. Felhívta a figyelmet, hogy a közegeknek udvariasan kell bánni, még a bűnügyekkel vádolt személyekkel szemben is, mert ezt írja elő a csendőrség szolgálati szabályzata is. Ehelyett mindennaposak az ügyfelek vagy vádlottak letegezései, a durvaságok és ütlegelések. Példaként az 1937. május 1-jei dalos munkásfelvonulás két letartóztatott résztvevőjének esetét említette. A csendőrjárőr az őrsön mindkettőt többször felpofozta, majd kényszerítette őket, hogy egymást pofozzák. Szentesen is hasonló a helyzet, itt még a református főgondnok is védelmére kelt a rendőrök által meghurcolt munkásoknak. Ezeket a kirívó eseteket ki kell irtani és az elkövetőket el kell távolítani a karhatalmi szervek kötelékéből. A csendőrség házkutatásai gyakran szabálytalanok és törvénytelenek, mert nem készül róluk jegyzőkönyv. Kifogásolta még Jánoska Tibor rendőrtanácsos munkásságát is, aki - Takács szerint - a nyilas atrocitások megelőzéséért nem tett meg semmit, de a baloldali gyűlések betiltásában jeleskedett. Emellett a rendőrtanácsos idegbeteg ember benyomását kelti, akinek az ügyében kérte a belügyminisztérium intézkedését.63 Beszámolói országos szinten a Népszóvá ban, helyi viszonylatban a Jövő Útjában és a Nagy Magyar Alföldben jelentek meg, de a Vásárhelyi Reggeli Újság és a Vásárhelyi Újság is rendszeresen hírt adott tevékenységéről. 1936. október 4-i beszámolóját frakciótársai, Kéthly Anna, Peyer Károly és Kertész Miklós jelenlétKépviselőházi napló, 1935-1939. XIII. köt. 552-553. “PINTÉR István 1980.70. 63 Képviselőházi napló, 1935-1939. XIII. köt. 653-654. 104
