A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Béres Dezső: Időpillérek

rántotta őt is magával. A „másik félmegoldás” az 1920. évi XXV. te., a numerus clausus nem érinti tárgyunkat.38

A Hatvanival fennálló sógorság-komaság hamarosan üzlettársi viszonnyá minősült át. A hadbavonult községi jegyző, népfölkelő önkéntes (harmadik) Vöröss Zsigmond minden viselt dolga erről szól, de ezeket nem családi dokumentumokból ismerjük meg. Kölcsönösen titkolták, elhallgatták, nem beszéltek róla, legalábbis addig, míg 1925-ben bűnügybe nem keveredtek, amiről részletektől zavaros tudósítások jelentek meg a fővárosi lapokban. Ezek hitelessége a költő apjának rendőrségen tett beismerő vallomásán nyugszik. Mivel más forrásunk nincs, forráskritikát nem gyakorolhatunk, ezért a politikai és háborús bünvád megalapozottságával kapcsolatos kételyeinket fenntartva, a köztörvényes bűneset e tudósítások alapján rekonstruálható.39 Van a történetnek egy harmadik szereplője az Ács Gedeon (Kossuth Lajos tábori papja) oldalági leszármazottjának mondott Ács Tivadar személyében, aki ezekben az években a Kispesti Híradó, Az Est, a Magyar Hírlap munkatársa. Örök felfedező, kalandor újságíró, aki mindig talált valamit. Most például kaolint az általa bérelt dorogházi szénbánya területén. Ennek bányászatához pénzes társra volt szüksége, így találtak egymásra, és csakhamar „Enargit Bánya- és Kohómüvek Vöröss, Ács és Hatvani Budapesti Közkereseti Társas Cég” néven társultak. 1924 nyárközepén ügyvédnél kötött átruházási szerződéssel Hatvani és Ács bányavállalkozó, Vöröss tulajdonos és ügyvezető igazgató lett. Finanszírozásra fedezetként Vöröss egy tiszaburai telekkönyvi kivonatot mutatott fel.40 Azonban a rövid idő alatt ellenük tett számtalan feljelentés miatt a tulajdonost letartóztatták még a cég hivatalos megalakulásának napján, 1925. szeptember 30-án. Bartha Antal rendőrkapitánynak mindent magára vállaló beismerő vallomást tett. Bevallotta a hamisított telekkönyvet, mert a tiszaburai ingatlan teljes jogú részörököse csak édesapja 1925. január 22-én bekövetkezett halála után lett volna, azonban már korábban eladta, és nem csak a saját részét. Bevallotta a saját célokra fordított, több helyről szerzett közel nyolcvanmillió korona kölcsönt, a saját kibocsátású részvényekből befolyt pénz hiányát, az iroda beszállítói (irodai bútorok, kellékek, bérleti díj) felé felhalmozott tartozást, stb. Előzetes letartóztatásba helyezés után átkísérték a királyi ügyészségre. Egyedül Bajcsy-Zsilinszky Endre lapja, a Szózat utalt bűnszervezetre, mikor az eset kapcsán „a nagy gründolók” jelzőt használta, sugallva egyúttal, hogy stróman, vagy balek is lehetett a letartóztatott. Azonban tévedett,

38 FAZEKAS Csaba: A Fáber-Apáti per. Bűn és bünhődés (2.) 2001/24. sz. 17-42.; HARDI Péter: Adalékok a Tanácsköztársaság egyházpolitikájához 13. rész. Pest Megyei Flírlap, 1993/78. sz. (37. évf. 04. 03.) 13.

3<) 8 órai Újság, 1925/220. sz. (11. évf. 10. 01.); Budapesti Hírlap, 1925/220. sz. (45. évf. 10. 01.); Friss Újság, 1925/ 220. sz. (30. évf. 10. 01.); Népszava, 1925/220. sz. (52. évf. 10. 01.); Magyarország, 1925/220. sz. (32. évf. 10. 01.); Szózat, 1925/222. sz. (VII. évf. 10. 03.); Újság, 1925/67. sz. (I. évf. 10. 01.); Világ, 1925/220. sz. (XVI. évf. 10. 01.)

40 Az Est, 1923/238. sz. (XL. évf. 10. 21.) 2.; Eger 1923/239. sz. (XL. évf. 10. 22.) L; Egri Népújság, 1923/240. sz. (XL. évf. 10. 23.) 1.; Átruházási szerződés. Starnberger Ferenc közjegyző iratai. Okirat = BFL VII. 176.3-1924-2419

202