A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Béres Dezső: Időpillérek

gimnáziumi tanáijelöltsége alatt a helybéli Kulcsár Ilonával családot alapító Fejes István (1910 őszén a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke lett 1913. december 1-i haláláig) „Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak Te vagy” kezdősorü versének utolsó két szakaszát idézi. Kálmán Farkas református lelkész, zeneszerző dallamával ezt énekelték menekülő útjukon az erdélyi reformátusok, 1921-től pedig az énekeskönyv 276. dicsérete. A menekültáradat eljutott a Dunántúlra is, és nem csak széki, csíki székelyek, de más népek-nemzetiségek is, kortársi becslés szerint legkevesebb 200 ezer fő. Talán a napilapok sajátságának tudható be, hogy a Vásárhelyi Reggeli Újság gyorsabban reagált, röplappal, falragaszként elhelyezhető rendkívüli kiadással jelentkezett már szeptember 2-án. Felhívásban értesítette a lakosságot, hogy aznap kétezer menekülttel két vonat érkezik a városba. Nagy részük tovább megy, ezért: „Csillapítsuk éhségüket, töröljük le könnyeiket s mindenki, a ki csak teheti, vigyen az állomásra kenyeret, tejes, más élelmiszert, bort, kinek a mije van! [...] A kik pedig itt kémek szállást, menhelyet városunkban, azoknak is legyen segítségükre mindenki jószívvel, anyagi áldozatkészséggel, mert közös magyar vérünk és a hazaszeretet ezt parancsolja!”26

Amint az a hivatalos fővárosi lapokból nyomon követhető, a burai jegyző Bán Sámuel még az 1880-as években földbirtokot örökölt. Felesége, Mocsáry Emma

1892-ben bekövetkezett halála után, mint községi birtokos gazdálkodott, nyugalmazott jegyzőként pedig 1902-1908 között árvaszéki iktató és kiadó Tiszabőn. 1910. január 30-án, Tiszaburán, Miklós fia, aki Fegyvemeken volt kisbirtokos földbérlő és vármegyei útbiztos, 1916. szeptember 17-én hunyt el, az ő özvegye Jákó Lujza, a burai református lelkész, Jákó Balázs lánya. 27 így a családi földbirtok egyedüli, egyenes ági örököse Izabella, kézenfekvő volt oda térni haza a román offenzíva elől, de férje, háta mögött több mint 30 szolgálati évvel, aktív tevékenységet nem folytatott. A háborús évek kaotikus állapotában, mint másik egyházkerülethez tartozót, a Tiszántúli Református Egyházkerület „nem kebelezte be”, így nyugdíjazásáról csak annyit tudunk, hogy 1918. augusztus végén dr. Jákó Károly tanár (a lelkész fia), hősi halott hadnagy hazai földbe történt újratemetéséről nyugdíjas lelkészként számolt be.28 Bán Izabella 56. éves korában 1922. augusztus 7-én halt meg. Sámuel fiuk „sarkadi” előnévvel 1923-ban eljegyezte, majd feleségül vette a nyíregyházi illetőségű szelefarmosi Bodó Ignác nyugalmazott dohánybeváltó tiszt lányát, Rozáliát (újsághírben Lili). Az ősök származási helyére visszautaló „sarkadi” előnév használata indokolt az 1919-es tanácsdiktatúra bukása után HódReformátus Szemle, 1916/22. sz. (11. évf. 09. 15.) 514-515.; PEIL, 1916/40. sz. (59. évf. 10. 01.) 471-472. - VRÚ, 1916. 09. 02. (99., rendkívüli kiadás.) Egy lap, egy oldal.

27 Vasárnapi Újság, 1892/ 21. sz. (39. évf. 05. 22.) 366.; Budapesti Közlöny, 1896/11. sz. (30. évf. 01. 15) 1. és Pesti Hírlap 1896/15. sz. (18. évf. 01. 16) 20.; Pesti Napló, 1896/14. sz. (47. évf. 01. 15.) 1.; Tiszabura halotti anyakönyv 1910. 5. sz.; OSZK Aprónyomtatványok Tára „E- könyvtár”, Bán Miklós és Bán Miklósné Jákó Lujza gyászjelentései.

28 Budapesti Közlöny, 1878/16. sz. (12. évf. 01. 19.) 1. és 1878/71-73. sz. (12. évf. 03. 27-29.) 23., 1879/58-60. sz. (13. évf. 03. 11-13.) 16., 1882/228. sz. (16. évf. 10. 05.) 10., 1885/149. sz. (19. évf. 07. 03.) 9. - DPL, 1918/35. sz. (38. évf. 08. 31.) 289.

196