A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Béres Dezső: Időpillérek

sére folytat. Már amennyiben az a nép - bár megkereszteltetett s névleg az egyház tagja - külsőleg is elsüllyedve, szellemi és vallás-erkölcsi tekintetben fogyatkozást szenved, egyházi-keresztyéni életet nem folytat, sőt, azt megtagadja s ez által az egyháztársadalmi életben e legkétesebb nemű kóros állapotokat és bajokat idézi elő.” - Életútja ettől fogva ilyen belmissziós lévita életút. 6 Neve után helyzettől függőn olvashatunk lelkész-tanító, segédlelkész, lelkész titulust. Makói presbitériuma közel két esztendővel később Magyarcsanád és a szomszédos községek lelkész-tanítói feladataival bízta meg, erről maga számolt be 1889 szeptemberében.7 Beiratkozott a nagykőrösi tanítóképzőbe, de oklevelet később szerzett, mert fél év múlva az egyházmegyei közgyűlés a Krassó-Szörény vármegyei Resicabányára (1858-tól község, első jegyzője Bíró Béla volt) nevezte ki. Itt a magyar és német evangélikusok a reformátusokkal összefogva már 1872-ben közös eklézsiát alapítottak. Szász Domokos református püspök működése alatt több erdélyi egyházközség és felekezeti iskola részesült állami támogatásban, új templomok, lelkészlakások, iskolák épültek, 1895-ben megalapították a kolozsvári Református Teológiai Fakultást. A korábban a Temes vármegyei Szigetfalu (Szkulya, Sculia) körlelkészségéhez csatolt resicabányai és boksánbányai járás 23 községe 1889 nyarán resicai központtal önálló lett, 1890. március 9-i beiktatásakor hangzott fel ott először Isten igéje magyarul. Az ott szolgált magyar ajkú lelkészeket, élen az ő nevével, emléktábla őrzi 1928-ban felépült saját templomukban. Évi javadalma „szabad lakáson és stólán kívül 700 forint és 20 köbméter tűzifa. A 700 forintban bent foglaltatik 200 forint missiói illeték.” Új szolgálati helyét, működési körülményeit „esdő szózatban mutatta be: „Idegen nemzetiségek és felekezetek közé ékelve, 4-500 lélek református magyar 12 ezer idegen között oly helyzetben van, hogy ha a felsegélő kar, gyámolításukra nem megy, a túlnyomó idegen áram által magával sodortatik, vallásától és nemzetiségétől megfosztatik. Fennmaradására a békés-bánáti tractus az első lépést megtette, amennyiben a Resiczán és környékén élő hitfeleink részére missziói lelkészséget szervezett. Az egyház, folyó évi március 9-én megalakult, az osztrák-magyar vasúttársaság által pénzben és fában nyújtott subventió segítségével. De iskolaháza, imaháza, lelkészi lakása még nincs. Pedig ezeknek s különösen az iskolaháznak előállítása életkérdés a missziói egyházra nézve. Sajnosán tapasztaljuk, hogy az ifjabb nemzedék alig bír fogalommal egyházunk tanairól, magyarul meg éppen törve beszél.”8

6 Békés-Bánáti Ref. Ehm. közgy. jkv. 90/1887. IV. 14-16. - Debreczeni Protestáns Lap (továbbiakban: DPL) 1887/25-32. sz. (7. évf. 06. 07.) A lévita héber eredetű, Ószövetségből ismert fogalom. A református egyház istentiszteletein előkönyörgő, szentségeket ki nem szolgáltatható tanító-lelkészt illette, de már a XIX. század végére kikopott a közbeszédből, Zoványi Jenő is csupán két személyi szócikkben alkalmazta a „Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikonában.

7 DPL 1889/38. sz. (9. évf. 09. 21.) 351-352.; Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (továbbiakban: PEIL) 1889/39. sz. (32. évf. 09. 29.) 1258.

8 PEIL 1890/31. sz. (33. évf. 08. 03.) 995-996.; DPL 1890/21. és 22. sz. (10. évf. 05. 24. és 05. 31.) 194-195. és 203-204. A tudósításban az Osztrák-Magyar Államvasút Társaságról (francia

189