A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Makó Imre: A mozi hódmezővásárhelyi történetéből

A kitörő mozialapítási láz egyik megnyilvánulásaként két temesvári vállalkozó, Eichler Vencel építőmester és Schneider Géza 1913 végén Vásárhelyt is megkereste ajánlatával. A részükre ingyen átengedésre kerülő területen - monopólium és adó- mentesség ellenében - egy ezer férőhelyes, modem mozgófénykép-színházat szándékoztak felépíteni. Ajánlatuk szerint a mozi 15 év elteltével a város tulajdonába menne át, tiszta jövedelmének húsz százaléka addig is a városi szegényalapot illetné meg. Az ajánlatot azonban, akárcsak Szeged, az itteni tanács sem tartotta közérdekűnek.34 Viszont önmagáért beszélhet, hogy ekkoriban már több város is érdeklődött a tanácsnál a mozgófénykép-színházakkal kapcsolatosan. 1912-ben Pancsova és Gyulafehérvár, 1913-ban Pécs és Miskolc kérte az erre vonatkozó helyi szabályrendelet megküldését. A tanács válaszában közölte, hogy ilyen nincs, a mozgófénykép előadásokat hatáskörében, esetről-esetre a rendőrfőkapitány engedélyezi a megszabott engedélydíj szegényalapra történő befizetését követően.35

A fellendülés időszaka Vásárhelyen egybeesik egy Temesvárról jött vállalkozó, az eredetileg kereskedő Havas (Holdstein) Henrik (1865-1919) tevékenységével, aki az 1913. május 1-től 1922. október 1-ig terjedő időre bérbe vette az Uránia mozgófénykép színház céljára szolgáló helyiséget. A helyi sajtó már április elején hírül adta, hogy az „e téren kiválóan képzett szakember” Pásztor Ede nagyváradi hírlapírótól megvette a Koncz-féle házban lévő Uránia filmszínházat.36

Mozija prosperálásában a jó érzékű üzletvezetés mellett rajta kívül álló körülmény is közrejátszott: a „tizedik múzsa” megjelenése, a filmművészet kialakulása. Az alkotók 1908-10-től ugyanis már nem elégedtek meg a valóság közvetlen ábrázolásával, hanem az egyre gazdagodó képi nyelv segítségével a világról alkotott felfogásukat is igyekeztek megfogalmazni. „... ma már nemcsak fületlen-farkatlan ugrálásokat lehet látni a moziban, hanem irodalmi értékű, szemet, szívet gyönyörködtető hatalmas drámákat, nagy írók műveit feldolgozó, megelevenítő jeleneteket. Ennek az újabb irányzatnak hódol a helybeli Uránia színház is” - hirdette meg programját az új igazgató.37

A helyi lapok a rendszeresen megjelenő moziműsorok mellett időszakonként részletesebben is ismertették a műsort. Ez természetesen nem a filmek tartalmát mesélte el, azért be kellett ülni a moziba, a színházi rovaton már hosszabb ideje palléro- zódott ítészek, sorukban mozivállalkozókká lett hírlapírókkal, a leginkább az egyes szereplők játékát elemezték. Mindez a figyelem felkeltés szerepét töltötte be, ami nyilvánvalóan csak pozitív bírálatot engedélyezett, de a műértő elemzés, az értékek kiemelése egyúttal a közízlés jótékony formálását is szolgálhatta. Elmondható még, hogy a művészi film visszahatott a mellette kibontakozó filmkritikára, annak esztétikai igényességére. „Elragad, fölemel, megkínoz és megríkat. Belemarkol a lelkünk közepébe, és megtanít az élet nagy játékaira” - ekként méltatta például a látottak ha34 HL Tan. ir. II. 5974/1913.

35 HL Tan. ir. II. 4640/1912., 18.648/1912., 5358. és 18.826/1913. sz. iktatókönyvi bejegyzés.

36 HL Hódmezővásárhely Város Árvaszékének iratai 745/1921.; VRÚ, 1913. ápr. 5.

37 VRÚ, 1913. máj. 11.

72