A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Makó Imre: A mozi hódmezővásárhelyi történetéből

Az Uránia igazgatósága január 14-én bejelentette, hogy a helybeli munkásság vezetőinek kérésére kedvezményes munkásjegyeket rendszeresített. Felfrissítették az uránia-előadásokat is: a hónap derekán mint az esztendő első ilyen tudományos és szórakoztató előadását, Pásztor József Téli verőfény című darabját mutatták be vetített és mozgó képekkel, a Vásárhelyről elszármazott író (Pásztor János szobrászművész testvére) felolvasása mellett.23

Még 1912 októberében Pancsova város tanácsa érdeklődött a vásárhelyi elöljáróságnál, hogy van-e itt városi mozi. A hírt a sajtó (mely Újvidéket említett), azzal kommentálta, hogy „nem is baj, hogy nincs, mert a magánmozik sem tudnak megélni s a város fontosabb alkotásokra sem kockáztatja a pénzét, mint amilyen a mozi”.24 Holott ekkorra a mozi már a tömegszórakoztatás elsőszámú eszköze. Az előadások és mutatványok engedélydíjaiból (hétköznap 1, vasárnap és ünnepnap 2 korona) a városi szegényalapra 1912-ben befolyt, az összbefizetés nagyobb hányadot kitevő bálok nélkül számított összegnek a 60 százalékát adják befizetései, ez 1910-ben 28, 1904-ben pedig még csupán 7 százalék volt.25

A mozi nagykorúvá válása

A mozi és a filmre megszületésétől féltékenykedő színház között folyó létharc eleinte még nem az eladott jegyek számában, csupán egyre szélesedő társadalmi vitában fejeződhetett ki. A színháznak nemzeti küldetést tulajdonító felfogás ugyanis azt már idejekorán védrendszabályokkal vette körül az alacsonyabb rendűnek tekintett szórakoztatási formákkal szemben, ide sorolva - ekkor még nem is alaptalanul - a mozit is. A nyilvános táncvigalmak, mutatványok és előadások engedélyezéséről 1901-ben alkotott helyi szabályrendelet is kimondta, hogy a színházi idény előtt egy hóval és annak tartama alatt más előadások nem engedélyezhetők. A film azonban időközben megmutatta, hogy képes igényes szórakoztatásként, sőt oktató-nevelő szerepben is fellépni, ezért követelte az őt megillető, a további fejlődéséhez is szükséges jogokat. Szeged városa 1912-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak címzett, már az országos rendezést sürgető feliratában fel is tette a kérdést: „... nem teljesít-e nemzeti missziót a mozi, amikor a pálinka- és borgőzös kimérésekből és ledér tánchelyekről vasárnap délutánonként 30 fillérért szórakoztató és tanulságos előadásokra vonzza a társadalom mostoha sorsú tagjait?!”

„Mint minden nagyobb városban, Vásárhelyen is összeütközésbejött a mozi és a színház” - írja a helyi sajtó 1913 márciusában, már az ügyben döntő belügyminiszteri leirat kapcsán. „Azon támadt nézeteltérés, hogy vájjon akkor, mikor Thalia papjainak vidám kacajától, dévaj, pajkos játékától hangos a nyári aréna, a mozi fehér vásznán megjelenhetnek-e a különféle színes képek, hátborzongató detektív históriák, Pa23 VRÚ, 1913. jan. 14., 17.

24 VV, 1912. okt. 20.

25 HL Számv. bev. szlakönyvekl904, 1910., 1912. 68