A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Nagy Gyöngyi: Barabás István unitárius lelkész élete és egyházi pályája
Az első világháború nyomokat hagyott a Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyházközség életén is. A csak nemrég épült templom kisebb mértékben megrongálódott, a harangot és az orgonasípok nagy részét elvitte a hadsereg. A szórványgondozás - a közlekedési nehézségek miatt - akadozott, de a helyiek is ritkábban jártak a templomba. A Tanácsköztársaság idején a kommunisták erőszakkal átvették az unitárius felekezeti iskola működtetését.“ A néhány napos kommunista kísérlet után 1919. április végén Hódmezővásárhelyt megszállták a románok. Ebben az időben tűnt fel a városban egy magát tiszthelyettesnek nevező, olasz fogságból szökött katona, Berényi László, aki a románok segítségével napokig rettegésben tartotta a várost. A tisztiklub épületében rendezkedett be, és az ajtóra a „Vásárhely város rendőrparancsnoka” feliratot tűzte ki. Bosszúállástól hajtva rabolt, fosztogatott, fogta el és tartóztatta le az embereket, azzal az indokkal, hogy kommunisták voltak vagy fegyvert fogtak a román katonákra. A városháza pincéjébe hurcolt, már megkínzott embereket július 25-én gyalog indították útnak a piac felé. Ezt látva a hitfelekezetek lelkészei, a gyülekezési tilalom ellenére, a református egyházi hivatalban kérvényt fogalmaztak, amelyben megbocsátást és irgalmat kértek a lakosságnak. Barabás István így emlékezett vissza erre a napra: „Az ajtóban egy kis vakarcs tiszt állt, aki roppant proletár hangsúlyozással azt mondta: na tán temetés lesz, hogy ennyi pap jön ide. Tiszta magyar kiejtéssel beszélt. О volt ama bizonyos Berényi hadnagy... A teremben már ott volt pár rendőrtisztviselő társaságában Csáky Lajos főügyész, az akkor gyengélkedő Soós István polgármester helyettese. A kiállott izgalmak után sápadtan, fáradtan... Egyszerre csak belejt a főkapitányi hivatal felől egy nyúzott képű, hosszú sörényű, kifestett képű »római« főhadnagy. ...a hozzá intézett kérésre kijelentette, hogy azok számára, akik fegyvert fogtak az ő katonáira - nincs kegyelem!”* 66 Az első világháború kitörése után a Barabás család sok székelyföldi menekültnek segített. Amikor a háború után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem diákjaival együtt Szegedre költözött, a helyi erdélyiek segítségével nagyszabású segélyakciót szerveztek.67 * A háború okozta megpróbáltatások után a vásárhelyi Egyházközség csak 1921- ben állt újra talpra. Ekkor sikerült megvásárolniuk egy újabb 60 holdas birtokot, amely részben segített azon a helyzeten, ami Erdély elveszítése miatt a Magyar Unitárius Egyház kettészakításával járt. A kolozsvári egyházi központ anyagi támogatására többé nem lehetett számítani ,6S Ahogyan az unitáriusok nagy pártfogója, Kovács József, úgy maga a lelkész Barabás István is nagyon fontosnak tartotta a felekezeti oktatást. Az 1926/1927-es tanévben a hódmezővásárhelyi unitárius elemi iskolának 27 tanulója volt (15 fiú és “RETKES Attila 2016. nov.-dec. 6. sz. 12. 66MAKÓ Imre: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen. In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009. Hódmezővásárhely, 2010. 57-83. 70. 6VMUEL, X. Hagyatékok... Ferencz József presbiter Barabás Istvánt kibúcsúztató beszéde, 1950 “RETKES Attila 2016. 12. 47
