A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Emlékezés - Talmácsi György: Vásárhely jeles sportolói V.
Tánc a kispadon - Faragó István Ebben a sorozatban a vásárhelyi kosárlabdázás néhány kiemelkedő alakjának már állítottam emléket. Az elkövetkezőkben egy újabb korszakos sportvezetőnek, edzőnek életútját mutatom be, aki Balogh Imrét követte a kispadon, és addig soha nem látott magasságokba emelte városunkban a sportágat. Faragó István 1942. december 20-án, Szegeden született Kiss Mária és Faragó István házasságából. A szülőknek nem sok köze volt a sporthoz, viszont unokabátyja, dr. Faragó József legendás szegedi kosárlabdázó, többszörös válogatott sportoló és a szegedi fiatalok igazi példaképe volt. Általános iskolai tanulmányait a szegedi Árpád téri iskolában végezte, majd 1957-től a Radnóti Miklós Gimnázium tanulója lett. Sportemberré válásában a másik jelentős személyiség az itt tanító Kertész Ferenc testnevelő tanár lett. Kertész első sorban atlétaedző volt, de foglalkozott kosárlabdázással is, nem is akárhogyan. 1960-ban országos középiskolás bajnokságot nyertek a Radnótisok az esélyes Sopron döntőbeli legyőzésével, 1961- ben pedig hazai környezetben másodikak lettek. Harmadikos korában ifjúsági válogatott lett és ekkor már lejárt edzeni a SZEAC felnőtt NB I-es csapatához. A vidék egyik legjobb együttesében első mérkőzését érettségi után játszotta a nagyok között Merényi Kálmán, Faragó József, Ribizsár Gyula és Mártonfy Zoltán társaságában. Irányító szerepkört kapott, s bár termetével nem tűnt ki társai közül, azért megbízhatóan hozta a mérkőzésenkénti 20 pontos átlagot. Amikor Merényi Kálmán 1966-ban abbahagyta a játékot, a csapatkapitányi tisztet megörökölte tőle. 1969-ben nősült és felesége munkahelye révén került 1971-ben Vásárhelyre. Szénásy Emese szintén kiváló kosárlabdázó volt, aki 35 éven keresztül tanított kémiát és biológiát a Bethlen Gábor Gimnáziumban. Faragó István 1973-ig játszott az élvonalban, eredményessége a bejárásnak, a sok utazásnak és a késő esti edzéseknek köszönhetően egyre csökkent és ekkor már inkább az edzőséggel kacérkodott. Játékos pályafutásának köszönhetően korábbi egyesületénél kapott először lehetőséget erre, 1972 és 1975 között a SZEOL női csapatának lett az edzője. Igen jó csapat volt ez az NB Il-es gárda, amely rendszeresen a második-harmadik helyen végzett a bajnokságban. Bajnoki címet nem nyertek az ő irányítása alatt sem, viszont jó néhány ifjúsági válogatott került ki a kezei alól (pl. a Vásárhelyen praktizáló szemészorvos: dr. Remák Anna), akik erősítették és reprezentálták a magyar kosárlabdázást. Szegeden ekkor megosztottak voltak az erők, a SZEOL-on kívül a Tanárképző Főiskola csapata is az élmezőnyhöz tartozott és bizony megesett, hogy egymás közötti vetélkedésük egy harmadik együttesnek kedvezett. Ezekben a csapatokban vásárhelyi játékosok is játszottak Lázár Mária és Laukó Emília személyében. Faragó István Vásárhelyről járt át edzéseket tartani és a lányok után eltöltött két évet a SZEOL junior korú fiú csapatánál is. Közben képezte magát, és 1976-ban elvégezte a Testnevelési Főiskola szakedzői szakát. Gyürki Ernő, még szegedi edzőként írta róla: „Utánozhatatlan egyénisége sportágának. Stílusát olykor vérlázítónak tartják, de ez mit sem von le edzői, emberi értékéből. Legyen az 284
