A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Emlékezés - Triznya Arnold: Mihó László – egy elfeledett református lelkész élete és szolgálata 1848–49-ben

ként. Édesapja városi könyvkötő és könyvkereskedő volt, ebből adódóan meg sem lepődhetünk azon, hogy fia lelkész lett. Alapfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte, ezt követően a debreceni Református Főiskolán tanult. Debreceni tanul­mányai végeztével egy évig a bécsi Protestáns Akadémia növendéke volt. Hazaté­rését követően az ómoravicai, a kopácsi, majd a ceglédi református felekezetekben volt segédlelkész. Lelkészi pályafutásának utolsó, ám egyúttal érdemdús tevékeny­ségének színtere Kecskemét lett. Mihó egyházszolgálatával sorosan összefonódtak az 1848. március 16-tól be­következett városi események. A nemzetőrség spontán módon szerveződött meg Fejes János vezetésével, majd március 20-án megalakult a nemzetőrség helyi vá­lasztmánya. A város vezetését nem érte készületlenül gróf Batthyány Lajos mi­niszterelnök 2. sz. elnöki körlevele, amely többek között utasított a nép között esetlegesen terjedő balhírek megdöntésére, a dolgok igazi fekvésének megmagya­rázására, valamint olyan őrsereg fenntartására, amely képes fenntartani a személy és vagyonbiztonságot. Ennek hatására a város tanácsa másnap kiáltványban fordult a kecskeméti néphez, amelynek eredményeként március 24-re 900 főre emelkedett a helyi nemzetőrök száma. Ezek az események nagyban hatottak Mihó Lászlóra, és cselekvésre sarkallták, hiszen ki lett volna alkalmasabb megmagyarázni a dolgok igazi fekvését, buzdítani a nemzetőrségbe való beállásra, mint a gyülekezete élén álló (segéd) lelkész. Ezért megírta beszédét, melynek címe: Egyházi beszéd, melyet Magyarhon szerencsés átalakulása emlékére tartatott hálaünnepély alkalmával a kecskeméti reformált hívek templomában 1848. április 9-én. Beszéde két fő részből, a 12 pont magyará­zatából és a további teendők részletezéséből áll. A bevezető imában Isten dicsősé­gének és akaratának tulajdonítja a márciusi eseményeket. Ezt követően Dániel könyvével vezeti be prológusát, ekképpen: „Áldott legyen Istennek neve örökkön örökké, övé a’ bölcsesség és az erő. О a’ ki megváltoztatja az időket, és az időknek részeit: leveti a királyokat és szerez királyokat, ad bölcsességet a’ bölcseknek és tudományt a tudósoknak. ” Aligha találhatott volna jobb igerészt az európai forra­dalmak és a márciusi események megmagyarázására. Visszatekintett a márciusi napokra, amelyeket jelentőségükben Árpád honfoglalásához mért, majd megindo­kolta a hálaadó istentisztelet célját. Ezután egyszerű közérthetőségre törekedve megmagyarázta a 12 pontot, melyből az ötödik pont és magyarázata így hangzik: „Kívánjuk hogy hova hamarább állíttassék föl nemzeti őrsereg. Azaz: engedtessék meg fegyvert viselni, ’s magukat abban gyakorolni olly becsületes és értelmes pol­gároknak, a ’ kik a ’ rendet és a csendességet az országban fentartsák; a ’ törvény­nek engedetleneket megzabolázzák; és ha netán valami zsarnok szellem a ’ nemzet jogait valaha ismét eltapodni szándékoznék, legyen egy lelkes nemzeti őrsereg, те Ily e’ zsarnoknak rögtön nyakára hághasson.” E pont magyarázata teljes mér­tékben egybecseng a pesti Közbátorsági Bizottmány, Batthyány 2. számú minisz­terelnöki rendeletének rendelkezéseivel, valamint a kecskeméti választmány célki­tűzéseivel is. A magyarázatokat követően, a beszéd második szakaszában a további 237

Next

/
Oldalképek
Tartalom