A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Emlékezés - Dr. Csokán Péter: Baksa Lajos és családja

randevúra. A hölgy a családi anekdota szerint nem is sejtette, hogy ketten vannak. Végül György gálánsán lemondott a hölgyről, ikertestvére, azaz ükapám javára, aki el is vette feleségül a hölgyet. György Pesten élt agglegényként, s viszonylag fiatalon, 55 éves korában halt meg 1875. április 23-án. Ő is Ferenc József pohárnoka volt.

Baksa felesége, Dósics Alexandra 1943-ban hunyt el s a korán 1916-ban, hatvan évesen szívrohamban meghalt férje mellé lett eltemetve a Diliinka temetőben. Három leánytestvére volt, ami említésre méltó, hogy a legidősebb, Teréz, Konstantin Gyula görög származású kereskedő felesége lett, akinek híres áruháza volt egykor Hódmezővásárhelyen. A sírjukat nemrég szépen felújították az Arany temető görögkeleti részében, a kápolna mellett.

Azóta az ikrek két generációként ismétlődnek a családomban: Baksa Lajosnak négy lánya volt, a képen Sarkalyon a nyaralójuk teraszán láthatók, középen Dózics Alexandrával. A legidősebb nővér, Teréz a világhírű geológus, akadémikus, Mauritz Béla felesége lett. Közülük is volt egy ikerpár, nem egypetéjüek, Erzsébet és Margit. Erzsébet Benedek Zsolthoz ment férjhez, aki Benedek Elek családjából származott. A másik iker, Margit a szerző nagyanyja, Boda Jenő erdélyi ügyvédhez ment férjhez és Pesten éltek. Benedek Zsolt és Boda Jenő is Székelyföldről, Erdővidékről származtak. Benedek Zsolt Kisbaconból, Boda Jenő nagyapám Nagybaconból. A két falu három kilométerre van egymástól. Hagy idézzem Benedek Elek Édes Anyaföldem című csodálatos önéletrajzi regényének kezdő sorait: „Ez a falu, ennek a falunak erdeje, mezeje - emlegette gyakorízben édesapám - ősfoglalás. Három nemzetség az ősfoglaló: a Benedek, a Benkő s a Boda nemzetség. A többiek: a Gálok, a Vájnák, a Bakók, a Putnokiak, a Lakatosok mind jövevények. Két- háromszáz esztendeje éltek már itt a Gálok, a Vájnák, a Bakók, a Putnokiak, a Lakatosok, s édesapám szemében még mindig jövevények voltak”.

Végezetül bemutatnám Mikszáth Kálmán Országos Hírlapjának azt a példányát, amiben a vezércikk szerzője megvédi Baksát az őt ért támadásoktól. Sajnos már akkor is, ha valaki harcolni akart a korrupció ellen, menthetetlenül elbukott, a korruptak pedig megúszták. Érdemes idézni pár sort belőle:

„A gondolkozó város bölcsességére mutat, hogy aránylag rövid idő alatt tudott elhatározásra jutni. Világosan látta maga előtt az utat. Ha az egész mocsaras talajt akarja megjavítani, az hosszadalmas és nem lehetséges a mocsár teljes fölkavarása nélkül. Már pedig ebbe egy egész generáció, koma és sógor pusztulhat bele. Aztán meg nem is olyan bizonyos, hogy fog-e sikerülni a talaj javítás. Én istenem, minek is reformálnák azt a talajt, mikor úgyis küszöbön az egész adminisztráció államosításának reformja? Nem, ez nem volna okos és nem volna biztos orvosság. Sokkal egyszerűbb és biztosabb a másik: — ki kell emelni a polgármesteri székből azt a Baksa Lajos nevű urat, aki nem tud a kínai pagodli mintájára mozdulatlanul ülni és csak a fejével bólongani, holott okos emberek ennyiből is értenek. Ki kell emelni a székből, mert ez az ember a kezeit, sőt a lábait is meri használni, holott ez a heves gesztikuláció árt a tisztviselők becses egészségének.”

212