A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Dobos Irma: Földtani térképezés 1950-ben Hódmezővásárhely és Mindszent környékén
lalkoztatott, így munka nélkül volt és szívesen dolgozott velem, mert az csak félig volt fizikai munka, egyébként szakmai ismeretemet bőségesen megosztottam vele. Napidíjunk 31 + 10 Ft, a segédmunkásé 19+10 Ft volt. Nem volt kevés ez a fizetés, hiszen akkor 1 kg kenyér 3 Ft, 1 kg Pick szalámi 20 Ft volt. A munka 1950, júniusban kezdődött és általában október végén fejeződött be. Utána egészen áprilisig a terepi munka feldolgozása következett és a kész munkát természetesen le kellett adni. A térképezök között nem csak geológusok szerepeltek, mert annyit nem lehetett volna találni, mint amennyire szükség volt, hanem földtani ismeretekkel rendelkező földrajz szakos és földtanból doktorált tanárok is részt vettek a nyári hónapokban (3. kép). Mielőtt még a nagy munka az Alföldön elkezdődött volna, májusban Szegeden fúrás-bemutatót tartott a csoport, amit Erdélyi Mihály (1917-2002) kivitelezésében (4. kép), és a jelen lévő fiúk pedig a fúrástechnika fogásait, a feltárt kőzet meghatározását mutatták be mindenki részére, hogy ennek megfelelően bonyolítsák le ők is a saját területükön, majd július 17-én a kisteleki szőlőkben tanulmányúton vett részt a Miháltz-csoport minden tagja (3. kép). Itt a tanár úr felvázolta a térképezés főbb követelményét. Akkor már néhány helyen be lehetett mutatni a térképezett részeket, mint például a hódmezővásárhelyi térképlapon (9. kép) és a térképező (szerző) felvázolta a különböző földtani képződmények rétegtani helyzetét, elterjedését és a felmerült esetleges nehézségeket (5. kép). A kedvező idő és az együttlét még játékos hangulatot is idézett ebéd után (6. kép), vagy volt, aki elvonult és szakmai munkáján dolgozott (7. kép). A térképezett területet a csoportvezető jelölte ki, aki figyelemmel volt arra, hogy ha mód volt rá, akkor a lakhelyhez legközelebbi területet kapja meg a térképező. így történt ez nálam is, elsőként mindjárt a hódmezővásárhelyi, majd a mindszenti lapot (8. kép) kaptam meg. Ősszel egy kissé távolabb kellett menni, a kiskundorozsmaira, de annak már csak egy kis részét tudtam feldolgozni, mert december 21-én a nagy hideg miatt nem lehetett a terepen tovább dolgozni. A térképező munkát nagyon segítette a korábban valamilyen célból létesített fúrás adata, amely a harántolt kőzetet is feltüntette, vagy az úgynevezett feltárás, ilyen volt például egy téglagyár oldalfala, vagy egy olyan útbevágás, ahol az út szintje lejjebb volt, mint ennek is az oldalfala. Sokat segített a vizsgált terület morfológiája is. Általában az azonos térszínű területen azonos jellegű kőzetféleség fejlődött ki, de azért biztonság kedvéért egy-két fúrás telepítésével igyekeztünk erről meggyőződni. Mind a fúrás, mind a feltárás külön számozást és jelölést kapott helytartóan a térképen, s leírásukat jegyzőkönyvben kellett ugyancsak részletesen 0 métertől a talpig leírni. Mind a térképi, mind a jegyzőkönyvi jelöléshez ceruzát kellett használni, majd a térképen a végleges jelölés tussal történt. A földtani képződmények kiterjedését pedig az előre megadott jelmagyarázat szerint színes ceruzával kellett berajzolni. A térképre a legfelső, humuszos résszel nem foglalkoztunk, hiszen nem talajtani, hanem földtani térképezést végeztünk, tehát az alatta következő kőzet volt az irányadó. Amennyiben akár a feltárásban, akár a fúrási anyagban növényi vagy állati (csiga, kagyló) maradványt találtunk, akkor azt begyűjtöttük, és 168
