A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

„Szegény öreg asszony eresz alá ül ki,

Fiának levelét nagy gonddal betűzi;

Följajdul a szíve, elméláz a lelke:

Szerelmes magzatát csak azért nevelte,

Hogy most tőle messze idegenben éljen?”

(Dura Máté: Szegény öreg asszony [részlet])

Az első világháborúba a vásárhelyi katonakorú férfilakosság országosan is az egyik legnagyobb arányban indult a szerbiai, az olasz, az erdélyi és az orosz harcterekre. így a veszteségünk is az egyik legnagyobb, több mint háromezer vásárhelyi férfi halt meg idegen frontokon és lett ott eltemetve. Csak egy kis részük került haza súlyos sebesülten, vagy a család erejéből a földi maradványaik, hogy itthoni temetőben nyugodhassanak. Meg kell említeni azt a hozzávetőlegesen háromszáz hadifoglyot és a közös hadseregben szolgáló más anyanyelvű katonát, akik itt haltak meg kórházban vagy hadifogolyként és a különböző felekezetekhez tartozó helyi temetőkben nyugszanak.

A Trianon körüli ki- és bevándorlás a városban, a román megszállás hónapjai(1918-1921)

Az egymás utáni forradalmak, kormányok, rendszerek politikai menekültjei a városban kis számban fordultak elő. A román megszállás hónapjai alatt - az ötvenhat, túlnyomó többségében ártatlan áldozata mellett - csak néhány baloldali elköltöző volt, egy részük köztársaságpárti, mások a kommün alatt voltak tisztség- viselők, katonák, vörösőrök, akik az ország más részeiben, Budapesten, Bécsben és az akkor alakuló Csehszlovákiában kezdenek új életet.

Ennél sokkal nagyobb számban menekülnek a közeli Délvidékről gazdálkodók, iparosok, hivatalnokok, az elcsatolt partiumi városok hivatalnokai, iparosai, de nagy számban kerülnek Vásárhelyre kolozsvári, tordai és székelyföldi tanárok, orvosok, hivatalnokok is. Egy jó részük családi vagy baráti kapcsolatok révén helyi családokhoz került, más részük elmentett vagyonából vásárolt kisebb helyi házat, lakrészt. Idővel ezek közül volt, aki helyben talált állást, mások továbbálltak nagyobb városok és Budapest felé. A menekülők szegényebb része a pályaudvaron kialakított vagonokban, szükséglakásokban, olcsó házrészekben volt kénytelen hónapokig tengődni. A vásárhelyi Nagyállomáson, rosszul fűthető vagonokban vészelte át 10-15 menekült család az 1920/21-es telet.42 A legszegényebb családok férfi tagjai helyben vagy külföldön vállalnak munkát, családjuk eltartása miatt. 1920 után nem csak az elcsatolt magyar országrészekből indult meg egy nagy el42 Szenti Tibor: Hódmezővásárhely 1920-ban, Trianon árnyékában In.: Trianon Kalendárium. Bp., 1997.

146