A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)
forradalom után, 1957-ben történt meg. Még az is felmerült, hogy a Kertészeti Kutató Intézet egy telepe legyen a kertészet. Az egész egy hosszú évekig tartó idegtépő folyamat volt egészen 1950-től 1958-ig. 1953 novemberében édesapámnak, mintegy jutalomként a kertészet „felajánlása” miatt a Helyi Ipar Kiváló dolgozója címet adták. Az államosítással kapcsolatban rengeteg levél, okirat megmaradt, édesapám még Rákosi titkárságának is írt. (Az egész folyamatot szeretném egy hosszabb cikkben külön ismertetni.) A nehéz időkben támaszt nyújtott számára istenhite, mint buzgó katolikus sokszor segített virágaival a Belvárosi Római Katolikus templom feldíszítésében ünnepi alkalmakkor. A nyomásgyakorlás és pszichológiai hadviselés másik módja volt az, hogy 1952. november 12-én a Helyi Ipari Minisztérium meghívta édesapámat Budapestre a Gellért szállóba egy több napos „Kertészeti Újító és Tapasztalatcsere értekezletre” sok más kertésszel egyetemben, és ahol édesapám elbeszélése szerint pazar ellátás mellett az államosítás előnyeit ecsetelték a megjelenteknek. 1952. december 20-án pedig édesapámnak előadást kellett tartani Budapesten, a Micsurin Agrártudományi Egyesületben „a szegfű hajtatása”címmel. A meghívót küldő Pap Istvánná írta: „Ugye tart egy előadást a pesti kertészeknek, arról hogyan nevelte a híres Dobay szegfűt olyanra amilyenek. Ne féljen elárulni a gyártási titkot, nem fogunk konkurálni magával.. Az államosítással vége lett egy családi alapon történő, generációról generációra átörökített szép kertészeti üzemnek. A Kertészeti Vállalat tulajdonában a régi Dobay telep D telep címen a Somogyi Béla utcában egészen az 1980-as évek végéig eredeti formájában fennállt. Aztán elbontották. Az államosítás után rövid ideig édesapám még a volt telepén dolgozott, de mint osztályidegennek és „volt elnyomónak” helyzete tarthatatlanná vált, ott kellett hagynia volt kertészetet, és nehéz küzdelmes évek következtek. Végül is 1956 után egy kisebb üres telekrészt visszakapott a Tanácstól és azon tovább kertészkedett. (Ezeket az éveket és az államosítást is szeretném egy külön cikkben ismertetni.) Végezetül szeretném nagyapámtól, Dobay Imrétől egy szép idézettel zárni írásomat. Ezeket a sorokat egy kertésztanulója munkanaplójába írta (Dobó Mihálynak 1928): „Dolgozz és gondolkozz, a legegyszerűbbnek látszó dolgot is alaposan figyeld meg, jól átgondolt legyen minden munkád és kitartó. És ha olyan szeretettel foglalkozol a növénnyel, mint jó anya a gyermekével, akkor a kertészet nem csak hasznos, de a legnagyobb élvezetet nyújtó foglalkozás lesz számodra.” 121
