A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)

zővásárhelyre értem, ahol 15-én leszereltem.” Az említett kérdőív a szolgálatáról úgy keletkezett, hogy 1939-ben benyújtotta kérelmét a sebesüléséért járó Károly Csapatkereszt kitüntetés megkapása tárgyában a M. Királyi Hadilevéltár Személy­ügyi Osztályához, akik kiküldték ezt a kérdőívet a világháborús szolgálatáról. О kitöltve elküldte, de a Hadilevéltár visszaküldte azzal a megjegyzéssel, hogy 1939- ben már megszűnt a Károly Csapatkereszt kiadása. Viszont így megmaradt a kato­nai éveiről szóló dokumentum. A hódmezővásárhelyi virágkertészet története 1945-ig Dobay Imre kertészetét az első világháború után szinte teljesen az alapokról indí­totta hódmezővásárhelyi kis birtokán. Kezdetben még a házvásárlás miatt felvett rokoni kölcsönt is törlesztgették, sokféle virágot, zöldséget is termesztettek és a piaci bevételek is nagyon számítottak. Hogy milyen anyagi nehézségekkel küzdött, mutatja, hogy 1921-ben felvette a kapcsolatot utolsó munkaadójával, gróf Almásy Dénessel, egy akkor keletkezett dokumentum szerint a gróf újra alkalmazta volna őt, mint kertészt gyulai kastélyában. Almásy Dénes azt írta: „Gyulavári uradalmam főintézője útján előterjesztett kérelmére Önt gyulai kastélyom kertészi állásában véglegesítem...” Azonban ebből csak nem lett semmi, mivel az indulás nehézsége­in túljutva Dobay kezdte felépíteni álmát, egy kertészeti nagyüzemet, ami főleg az üvegházi szegfű termesztéséből és értékesítéséből él. Akkoriban az üvegházi szeg­fű újdonságnak számított és nagyon megnövekedett rá az igény, főleg a polgária- sultabb nagyvárosok környékén. Érdekes módon 1915-től kezdve elkezdte a szeg­fűnemesítést is, hogy ezt hol látta, milyen tapasztalatok alapján azt nem tudtam kinyomozni. Talán egy korábbi munkahelyéről, a Mühle-féle temesvári kertészettől vette az ötletet, mivel annak katalógusában már szerepeltek a remontáns (olasz) és a teljes kerti szegfűk magvai. Ugyanis ezek a fajtacsoportok voltak a Dobay-féle fajtákhoz az eredeti keresztezési partnerek. Mint egy igazán szakértő növényneme­sítő törzskönyvet kezdett vezetni az új, saját nemesítésű szegfűfajtákról, a kereszte­zésekről. E törzskönyvben az első fajta 1915-ös dátummal szerepel, és ez volt a Dobay-féle fehér, mely „az 1915. évi magoncokból kiválasztás útján keletkezett”. Ezt a nemesítési munkát megszakította a világháború, így a további bejegyzések az új fajtákról benne csak 1924-től folytatódnak. Főleg a húszas években kb. 20 szeg- füfajtát nemesített ki hódmezővásárhelyi telepén, melyek közül többet egészen az 1950-es évekig országszerte termesztették. További 100 külföldi fajtát pedig ter­mesztésben kipróbált. Az 1920-as évek közepére összevásárolta a környező kerteket, így kialakult a telek végső mérete, melyen a kertészet feküdt,a mai Ady Endre, Somogyi Béla (újabban Tisza István) és Mikszáth Kálmán utcák által határolt részen. Nem volt túl nagy, mindössze 1100 négyszögöl körüli terület, ehhez a Hódtava dűlőben további 3 kát. hold szántóföldet vásárolt. A ház melletti telken azonban hamarosan üveghá­zak álltak, a melegágytelepen és szabadföldön intenzív virágtermesztés folyt. Egy­115

Next

/
Oldalképek
Tartalom