A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Antal Tamás: A Hódmezővásárhelyi Királyi Járásbíróság működése 1911-ben
A Kray István ítélőtáblái elnökhöz címzett összegző jelentés12 szerint 1910- 1911-ben a szóban lévő járásbíróság ügykezelése a rendnek megfelelő volt, ahhoz csupán huszonegy észrevételt fűzött a vizsgálatot végző törvényszéki elnök. Ezek közül kettőt emelt ki: a telekkönyvi hatóságnál előfordult feltűnő ügyelintézési késedelmet és a kiküldött bírák olykor téves napidíj felszámolásait. Dr. Szentiványi Ede telekkönyvi bíró ezért figyelmeztetésben részesült, ám szigorúbb megtorló intézkedést nem alkalmaztak vele szemben tekintettel arra, hogy „a késedelmesen elintézett ügydarabok nem voltak sürgős természetűek, a jövőben azonban hasonló elintézési késedelem esetén felügyeleti eljárást teszek folyamatba” - fogalmazott a vizsgáló. A téves napidíjazást nézve úgy foglalt állást, miszerint „a törvényes rendelkezésekre történt figyelmeztetéssel megelégedtem, s a múltra nézve intézkedést nem tettem, mert [...] a téves felszámítások a felügyeleti hatóságnak a [korábbi] felügyeleti vizsgálat alkalmával tett téves kijelentésére vezetendő[k] vissza”. A jelentést készítő kitért a pozitívumokra is: „az örökösödési ügyek mintaszerű gyors menete arra vezethető vissza, hogy a járásbíróság területéhez Hódmezővásárhelyen kívül egyéb község nem tartozik, ott pedig úgy a közjegyző, mint a leltározó közeg kötelességüket gyorsan és pontosan teljesítik”. Az alkalmazottak minősítését illetően pedig így fogalmazott: „nem zárkózha- tom el annak kijelentésétől, hogy Zehery Lajos [vezető] járásbíró bírói képessége az eddigi tapasztalataim szerint megüti azt a közepes mértéket, amely mellett a minősítéseknél általában követett enyhébb felfogást véve alapul minősítése elsőrendűvé volna kijavítható. A kijavítást azonban csak akkor fogom eszközölni, ha további tüzetes megfigyelésem ezt a benyomást megerősíti. A többi alkalmazott minősítését helyesnek találtam”. Kiemelte továbbá Kende Mór járásbírót, akit ezúttal is „kiváló képességű, jeles bírónak” tekintett, valamint dr. Schäffer Béla joggyakomokot, akit „kiváló képességű és ügybuzgó fiatalembernek” tartott, mivel annak ellenére, hogy csak egy éve volt alkalmazásban, mind a polgári, mind a büntető ügyszakban a szerkesztendő ítéleteket „szigorú mérték mellett is kifogástalanul készíti el”.13 A bíróság rendszeresített személyi állományába egyébként három járásbíró, egy albíró, egy bírósági jegyző, egy joggyakornok, két telekkönyvvezető, négy irodatiszt, egy írnok, három díjnok, egy bírósági végrehajtó és négy hivatalszolga, tehát összesen huszonegy személy, valamint melléjük egy ügyészségi megbízott tartozott. A további részletek a forrásból ismerhetők meg, amelynek gondozott szövegét e helyen tesszük közzé: 12 CSML VII. l.a. 42. doboz, 1911.E1.3/D.8. számú irat. 13 CSML VII. l.a. Uo. 54
