A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Emlékezés - Kovács László: Az 1956-os magyar forradalom

beli látogatása alkalmával. Mint a személyzet állandó tagját részlegfelelőssé is tettek, és én voltam az épület egy bizonyos részlegéért felelős. Nekem nagyon fontos volt, hogy folytassam egyetemi tanulmányaimat. Vég­re a New York állambeli Colgate Rochester Teológiai Akadémia kapui megnyíl­tak előttem, és itt az első évben tandíjmentesen tanulhattam, de a kollégiumi ellátásért munkával kellett „fizetnem”, és ezért mosogatóként dolgoztam az egyetem menzáján. 1960 novemberének közepe táján egy hirdetésre jelentkez­tem Mikulásnak az egyik áruházba, de már a bemutatkozó meghallgatásnál az interjúért felelős alkalmazott mindjárt rátért a lényegre „El tud maga képzelni itt egy Mikulást, aki idegen akcentussal beszél?” így azután nem kaptam meg a munkát. A Princetoni Szemináriumban (Papnevelő Intézetben) eleget tettem a követelményeknek, hogy megszerezzem a teológia mestere címet. Utána, 1964 nyarán átpártoltam az Indianai Egyetemre. IV. 1957 tavaszán tizenöt főiskolát és egyetemet jelöltek ki, ahol a magyar menekültek intenzív angol tanfolyamon tanulhatták a nyelvet. Az Indianai Egye­tem ezek egyike volt. Ez a program négy hónapos volt, és a tanfolyam elvégzése után annak 21 hallgatója írt egy magyar levelet, amelyben megköszönték az egyetemnek, hogy segített nekik elsajátítani az új nyelv alapjait. A levelet elhe­lyezték az egyetem archívumában. Egy felkészítési tanfolyam elvégzését követően néhány hallgató ott maradt, és belépett az építőmunkások szakszervezetébe, és mint tagok vettek részt egy nagyobb létesítmény alapjainak lerakásában. A levéltári adatok alapján az 1957 augusztusában végzett munkálatok a Bloomington campuson folyó nagyobb építkezés részét képviselték, ami az Indiana Emlékcsarnok (Indiana Memorial Union) kibővítését célozta meg. És most, ahol mai emlékünnepségünket tartjuk, azokon az alapköveken állunk, amelyek néhány magyar fiatal verejtékével kerül­tek a helyükre. Az akkori nyelvtanfolyam résztvevői közül ki gondolta volna, hogy néhány évvel később az Indianai Egyetem magyar szakot fog létesíteni pontosan itt a Bloomington campuson? És mi lett azokból a magyar fiatalokból, akik az Egyesült Államokba érkez­tek? Ez most nem a megfelelő alkalom a részletes visszaemlékezésre, kivéve egyet. Ez pedig a rochesteri volt szobatársam, aki rendkívüli tehetségével két év alatt elvégezte az orvosi egyetemet. És ez dr. Kenessey György, aki miután ma­gánrendelőjét megnyitotta, két hónapra elment önkéntes doktornak a vietnámi háborúba. Kérte, hogy küldjék ki a frontra. Ott viszont rálépett egy aknára, de megmentették és ő saját lábát megműtötte a front közelében lévő kezdetleges felcseri felszerelésű tábori kórházban. V. Az Egyesült Államokba érkezett fiatalok 80%-a nőtlen volt, de az idő előrehaladásával megnősültek, és családot alapítottak. Tulajdonképpen annak, hogy elszenvedtük a nehézségeket az utódok látták főként hasznát, és ők örö­költék az akadályokkal teli szökésünk gyümölcsét, a szabadságot és az értelmet adó békés életet. A politikai helyzet miatt nem mehettek vissza Magyarországra udvarolni, és a választottat elhozni az új hazájukba, így a magyarok itt, az új 291

Next

/
Oldalképek
Tartalom