A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Emlékezés - Nagy Gyöngyi: A békéssámsoni Szabadság Háza
NAGY GYÖNGYI A BÉKÉSSÁMSONI SZABADSÁG HÁZA Békéssámson is azon települések közé tartozik, amelyet a törökök magyarországi ittlétükkor elpusztítottak. 1566-ig Csanád megyéhez, 1715 és 1877 között Csong- rád megyéhez tartozott. 1722-ben Károlyi Sándor vette meg a területet, ahová a 18. század közepén római katolikus vallású dohánykertészeket telepítettek be. 1877-től Békés megyéhez tartozik. Az első világháborúból Sámson is kivette a részét. Ennek emlékét őrzi az 1928-ban, József főherceg által felavatott I. világháborús emlékmű, a település főterén, a hősök emlékére ültetett fákkal teli ligetben. Békéssámsonba a románok 1919. április 28-án, a II. világháború végén az oroszok 1944. október 10-én vonultak be. A község vezetője ekkor Annus István főjegyző lett, (a Magyar Ellenállási Mozgalom vezetőjének, ifj. Annus Istvánnak édesapja, aki 1944-ben nem teljesítette a nyilasok által a község kitelepítésére vonatkozó rendelkezéseket). A II. világháború elvesztése Magyarország számára elhozta a sztálini típusú szovjet diktatúrát. Az országra a Rákosi-korszak legsötétebb évei köszöntöttek, amikor a személyi kultusszal párosuló terror az élet minden területén megjelent, s a társadalmat állandó rettegésben tartotta. A magyar paraszttársadalommal a kulák- üldözések során kíméletlenül elbántak, a padlássöprések és a kötelező beszolgáltatások alkalmával emberek millióit taszították nyomorba, éhezésbe és félelembe. Ez a rendkívül erős elnyomás váltotta ki az 1956-os forradalmat, de ezt megelőzően az ország több pontján különböző ellenállási szervezetek alakultak, melyeket a kommunista diktatúra elutasításának vágya hívott életre. Ilyen volt a Hódmezővásárhely, Székkutas és Orosháza vonzáskörzetében működő Fehér Gárda, valamint Békéssámsonban a Magyar Ellenállási Mozgalom. Az utóbbi 1951-ben jött létre ifj. Annus István vezetésével. 1951 és 1955 között a húszfős szervezkedés antikommunista röplapokat gyártott és terjesztett Békés, Csongrád, Szolnok megyében és a fővárosban. Első alkalommal 1951. október 15-én szórtak Orosházán és Tótkomlóson. A röpcédulákon a szovjet megszállás, a vörös terror, a sztálini Szovjetunió kiszolgálói, a kötelező beszolgáltatás, a tée- szekbe való önkéntes belépés ellen buzdítottak, s kiálltak Magyarország függetlensége, hagyományai, értékei mellett. Legismertebbé a „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja ” jelszavuk vált. Annus István mellett a szervezkedésben részt vett Arany-Tóth Ferenc, Bálint Mihály, Benyhe Gyula, Cseszkó Ferenc, Györgyi Ferenc, Hegedűs László, Kruzslicz Ferenc, Lengyel István, Major János, Makszi István, Matók István, Matók József, M. Tóth Sándor, Pál János, Pleskonics István, Setény János, Tóth István, Tóth József és Zöld Imre. Szervezeti Szabályzatuk szerint „1./ Mi fiatalok, összejöttünk a célból, hogy harcoljunk a kommunizmus ellen, mely hazánkat elnyomja, s rabságban tartja, s 283
