A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: A Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület két világháború közötti históriája
ZEMAN FERENC A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI HISTÓRIÁJA A Gazdasági Egyesület virágkora: az 1920-as évek Hódmezővásárhely városának hatalmas, a korabeli adatok szerint 132 ezer kataszt- rális hold mezőgazdasági művelésre alkalmas területe volt, melyet a város 61 ezer fős lakosának elsöprő többségét adó, különböző méretű saját birtokkal rendelkező parasztgazdák műveltek. A település határában számottevő nagybirtok nem volt. A Gazdasági Egyesületet 1879 végén „Vásárhelyi Földmíves Ifjak Önképző Egyesülete” néven lelkes gazdaifjak hívták életre, tehát a fentebb ismertetett két szervezettől eltérően nem az ellenforradalmi rendszer „terméke” volt. 1882-ben vette fel a Gazdasági Egyesület (GE) nevet. A GE szabadtársulási érdekképviseleti szerv volt, mindenkori vezetőségének fő céljai a gazdatársadalom jobb sorsának előmozdítása és a gazdák egy táborba tömörítése voltak.1 1904 és 1920 között az egyesület élén a Keszthelyi Gazdasági Akadémiát végzett Lázár Lajos, módos mintagazda állt. Az első világháború, majd még inkább az azt követő több hónapos román megszállás megakasztotta az egyesület működését. 1920 augusztusában, a helyzet lassú konszolidálódása után Lázár Lajos helyett testvérét, Lázár Dezsőt2 választották a még mindig legnagyobb létszámú és befolyású vásárhelyi társadalmi egyesület elnökévé. Lázár Dezső szintén a Keszthelyi Gazdasági Akadémián tanult, a világháborúban századosként szolgált, több fronton is megfordult. A román megszállás idején a polgárőrség vezetőjeként tevékenykedett, mintegy 3500 kül- és belterületi polgárőr tartozott irányítása alá, akik legtöbb1 KRUZSLICZ István Gábor: A hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület rövid története 1879-1949. (a továbbiakban: KRUZSLICZ István Gábor, 1999.) = Százhúsz éves a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület. Hódmezővásárhely, 1999. 5-13. 2 Lázár Dezső (1876-1962) hódmezővásárhelyi földbirtokos, gazdasági főtanácsos. Elvégezte a keszthelyi Gazdasági Akadémiát. Részt vett az első világháborúban, ahol századparancsnokként szolgált. 1920 és 1936 között a vásárhelyi Gazdasági Egyesület elnöke volt. 1921-ben megalapította a Vásárhelyi Újság című napilapot, melynek évekig szerkesztője volt. Tagja volt a vásárhelyi törvényhatósági bizottságnak és az Országos Gazdaszövetségnek. Az 1920-as évek elején tevékeny szerepet vállalt a kormánypárt helyi megszervezésében. Bár a nemzetgyűlési, majd az országgyűlési képviselő-választásokon többször elindult, egy alkalommal sem választották meg képviselővé. Az 1926-1931 közötti ciklusban mindössze országgyűlési pótképviselőségig jutott. Ld. FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. (a továbbiakban: FEJÉRVÁRY József, 1929.) 69-70.; Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: MNL CSML HL) Hódmezővásárhely város Központi Választmányának iratai; KOVÁCS István: Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz. Hódmezővásárhely, 2015. 177.; Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ) 1921. július 13. 1. 192
