A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Tanulmányok - Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.

céllal.31 A nőegylet színjátszói között többen a városi Műkedvelő Társulatban is felléptek, ill. azok közül néhányan itt is „vendégszerepeitek”. A századfordulón még divatban volt a különböző élőképek előadásának szokása, „A század [19.] találmányai élőképekben ”, a Bohémtanya vagy a Parnasszus c. élőképeket a Ref. Nőegylet műkedvelő tagjai mutatták be. A háttérképeket, élőkép színfalait Tornyai János és Zsebők János festették a jótékony célú előadás számára.32 Az 1910-20-as évektől új lendületet vesz a Ref. Nőegylet tevékenysége a város kulturális életében, nemcsak színdarabokat, hanem zenés esteket, hangversenyeket és balett előadásokat is tartanak, természetesen többnyire valamilyen jótékony céllal.33

Irodalmi és Művészeti Társaság (1910-?). A Piroska Egyesület (1. ott) és az Olvasó Társaság (1. ott) „utódjának” tekintették magukat, hiszen felekezeti hovatartozások fölött működtek. Gonda József és Endrey Gyula kezdeményezésére alakult meg 1910. január 2-án, a Városháza dísztermében, mintegy ötvenfős alapító tagsággal. Alapszabályuk szerint, irodalmi- [képző] művészeti és zeneművész szakosztályok alakultak a társaságon belül. Az elnöki tisztséget Szeremlei Sámuel, az ügyvezető elnök tisztét Gonda József töltötte be. Tisztségviselők voltak még: Bemátsky Ferenc apátplébános, Seltmann Lajos rabbi, Kemény Simon, Muzsi János, Farkas Lajos tanárok, Vetró Lajos Endre, Arany János, Simon Vince stb. 34 Szellemiségét tekintve a Tornyai Társaság elődjének tekinthetjük.

Bercsényi Kultúr- és Sportegylet. Mint a Gazdasági Egyesület Műkedvelő csoportja elsősorban fiatalokból állt, akik főképp a Gazdasági Egyesület műsoros estjein léptek fel. Többek között 1939 áprilisában mutatták be Nagy Béla Az ész c. egyfelvonásosát.35

Műkedvelő színjátszás városi olvasókörökben

Népszínművet, műkedvelő színielőadást mindegyik olvasókörben tartottak, a legtöbbnek saját társulata is volt, épített, állandó színpada azonban csak a Sutunak (Tarjáni Olvasókör) és az Újvárosi (Visszhang - utcai) Olvasókörnek volt. Egyes olvasókör vagy más kisebb egyesület - saját színpad hiányában - gyakran rendezte színi előadásait a Korzó, illetve az Elit mozik kis színpadain is. A többi helyen állandó, vagy alkalmi színpadot, dobogót állítottak fel (nyáron az udvarban) és ezeken folyt az előadás. A műkedvelő színielőadást röviden csak műkedvelőnek nevezték, az ott játszók pedig, ha próbálni mentek, csak így mondták: „- Mögyök a műkedvelőbe. ” Néhány kisebb társulat a Korzó mozi színpadán lépett fel. Az előadásokat közeli tanítók, tanárok, hozzáértő olvasóköri tagok, időnként papok, lelkészek választották ki és tanították be. A jelmezeket maguk készítették el, alakítot31 VV, 1896. dec. 20. és 31.

32 BODNÁR Éva Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, 1986. 70.

33 VV, 1912. márc. 12. 2. és VRÚ, 1920. márc. 27. 2.

34 VV, 1910. jan. 4. 3.

35 Népújság, 1939. ápr. 4.

142