A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.
be a vásárhelyi színjátszók.5 Ide sorolható Nagy Ferenc francia színműfordításai, Szabó Mihály Goethe- és Schiller-fordításai, vagy Schéner György Shakespeare- átiratai. A nagy századforduló tájékán tűnnek föl a helyi népszínműszerzők, többnyire a korban divatos népi környezetben és gyakran a helyi táj szólással megírt darabokkal. Többek között Arany János (Auspitz Jenő), Balassa Armin, Szathmáry Tihamér, Bibó Lajos, Tóth Sándor, Szenti Kis Ernő és Nagy Béla is megmérette magát a népszínműírásban. Egy-egy műkedvelő színi előadás létrehozása igazi csapatmunkában történt. A színházat szenvedélyesen szerető szerző, színjátszó vagy szervező indította el a munkákat. Az alkalmat leginkább egy helyi adománygyűjtési cél adta meg, jótékony céllal tudtak nagyobb közönséget az előadásra csábítani. Ehhez népszerű, már ismert darabot, helyi népszínművet, vagy zenés-táncos összeállítást választottak ki. Egy-egy színmű betanítását, rendezését többnyire műkedvelő múlttal rendelkező helyi színjátszó végezte. A szövegkönyvet leginkább kézzel másolva adták körbe egymás között, először a főszereplők, majd a rövidebb jeleneteket előadó színjátszók. Próbákat a szövegek betanulása után tartottak, hetente egy-két alkalommal. A bemutatóhoz közeledve sűrűbbé vált a gyakorlás, lehetőség szerint az előadás helyén. Szokásban volt a jelmezes főpróba napján, vagy az előadás előtt a fényképész műteremében, a Nyári Színkör oldalánál, olvasókör udvarán stb., az egész színjátszó kör megörökítése. Ezt azonban, csak a nagyobb műkedvelő csoportok engedhették meg maguknak. A jelmezek elkészítése többnyire a szereplőkre hárult, még a városi műkedvelő színjátszók esetében is. A női- és a férfi jelmezek tervezését, elkészítését azonban gyakran vállalták fel helyi jó nevű szabók, akik rajongói, támogatói voltak a helyi színjátszásnak. A nagyobb anyagi háttérrel rendelkező színjátszó körök, - ha a színmű megkövetelte - korhű jelmezeket készíttettek, vagy béreltek az előadásokhoz. A szerényebb helyzetű színkörök, maguk készítették el, vagy kiselejtezett, esetleg kölcsönbe kapott tűzoltó-, rendőr-, ill. csendőregyenruhában léptek föl. A jelmezek mellett a maszkokat, arcfestéseket főként a színjátszó társulat hölgyei készítették el maguknak, ill. egymásnak. A színpadi arcfestés fogásait igen gyakran a vándortársulat tagjaitól lesték el. A festett színfalakat többnyire szenvedélyes amatőr festők, helyi címfestők készítették, de vannak följegyzések arról, hogy ismert helyi művészeink is elvállalták egy-egy előadás hátterének megfestését. Készített színpadi hátteret többek között Zsebők János, Endre Béla, Tornyai János, Erdős János, Füstös Zoltán, Hézső Ferenc, Erdélyi Tibor és mások is. Többször használták színpadi díszletként Plohn József fényképészeti műtermének különböző háttereit, bútorait is. 5 FELLETÁR Béla: Zeneélet Hódmezővásárhelyen a 19. században = Vásárhelyi Tanulmányok 10. Szerk. SZEMENYEI Sarolta. Hmvhely, 1985. 15. 135
