A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Dobay Ferenc: Fejezetek a hódmezővásárhelyi cserkészet történetéből
kozni. A megfelelő cserkészruházat megvásárlása sem volt olcsó mulatság.A találkozások színhelyei kezdetben a Wlassics (ma Vöröskereszt) utca volt, majd 1929- től az Andrássy utcai új otthon. Itt kezdetben még villany sem volt, ezért az első időkben itt petróleumlámpával világítottak, a villanyvilágítás csak később lett bevezetve. Télen a fűtéssel is gond volt, emiatt hideg időkben parancsnokuk, Szentkirályi doktor a kórház egy fűtött termében biztosított nekik helyet. Meg kell emlékeznünk dr. Szentkirályi Zsigmond állhatatos munkájáról. О a kórházban főorvos volt /Bőr- és Nemibeteg Osztály/, de munkája mellett lelkesen részt vett a cserkészcsapat munkájában és a város közönségének pedig rendszeresen felvilágosító előadásokat tartott egészségügyi, nemi betegségek, erkölcsi és kulturális témákban is. Hol a Munkásotthonban, hol a Fekete Sasban,és ide a cserkészeket is meghívta. Rendkívül felvilágosult, széles látókörű ember volt, aki a cserkészeknek az aktuális politikai, társadalmi kérdések megvitatása mellett például egy ízben beszélt a szovjet ötéves tervről, de természetesen felmerült a Trianon utáni revízió kérdése többször, de ugyanígy szóba jött az 1930. szeptember 1-jei pesti munkástüntetés is. Polgári irányú társadalmi felfogása volt,ezt tükrözi az, hogy 1929-ben, a Munkásotthonban tartott előadása után azt mondta, hogy a „sok ember közül,akik megjelentek legtöbb volt a munkás...ezért egy idő múlva a munkásság műveltebb lesz, mint a polgári társadalom. Ez nagy baj, politikai és anyagi téren is.. .mert nem szabad a munkásságnak túlsúlyba kerülnie.. A Naplót, mivel közel 200 oldalas lehetetlen itt most részletesen ismertetni. Rendszeres összejöveteleikről a beszámolókat mindig más írta, így sok akkori vásárhelyi ember kézírását megőrizte. Végigkíséri a raj tevékenységét éveken át, míg végül letéve az összes próbát öregcserkészekké nem váltak 1932-ban. Közben sok helyi társasági eseményen is részt vettek közösen Zsiga bácsi ösztönzésére,így bálokban, pl. a leventebálban. Parancsnokuk szorgalmazta a tánctanulást, de még a nyelvtanulást is. Az eszperantó nyelvet emelte ki, mint amit a cserkészeknek meg kellene tanulnia. Természetesen, mivel fiatalemberek voltak, szóba jött a nemek kapcsolata is. Vezetőjük a lovagiasságot hangsúlyozta, mint férfias tulajdonságot, és egy ízben azt mondta (kicsit nevetségesnek tűnik ez manapság): „Nem helyes minden lányt megcsipkedni, meg kell adni a kellő tiszteletet a gyengébb nem iránt, melyben tiszteljük édesanyánkat... és leánytestvérünket. Ahogyan pofonvágnád azt, aki csipkedné a te húgocskádat épp úgy érezd te is magad pofonütve, ha más nővéreivel illetlenül viselkedek” De nemcsak Zsiga bá’ tartott előadásokat,hanem a tagoknak is kellett előadásokra felkészülniük. Néhány előadás anyaga fennmaradt, ezek azt mutatják, hogy az előadó fiatalok komolyan vették a feladatot, egész komoly kis tanulmányokat írtak, így Albert Ernőtől A cipőkereskedelem (1931), Cserkész munka a családban (1936), Berta Gyulától A fa és szénkereskedelem (1931), de tartottak előadást a nándorfehérvári csatáról és a felvilágosodásról is. Két eseményről maradt fenn hosszabb, több lapos beszámoló a naplóban. Az egyik Vecseri Imrétől az 1929. május 19-ei Bajai Cserkésznapról. A másik Kiss Györgytől az 1930. március 15-ei hódmezővásárhelyi Szabadság napi felvonulásról. A bajai cserkésznapra már előző nap vonattal elutaztak a vásárhelyi cserkészek, egy 111
