A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Makó Imre: Fogolycsere révén a Szovjetunióban
lenforradalmi rendszer jogszolgáltatása által minősített cselekedeteket. Különösen így volt ez Szamuely Tibor (1890-1919) kommunista politikus, újságíró, népbiztos, a Magyarországi Tanácsköztársaság terrorszervezetének kegyetlenségéről hírhedt vezetője esetében. Róla köztudott volt, hogy ellenforradalmi tevékenység vádjával számos embert végeztetett ki statáriális módon, de mindezek ellenére az ország számos településén a rendszerváltásig intézmény, utca stb. viselte a nevét. Hódmezővásárhelyen 1959- ben, a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából a Zsoldos utcát nevezték el róla. Jelen írás célja természetesen nem az, hogy bármi elégtételt is nyújtson egy, az utókor által méltán elfeledett személynek. Sarró Sámuel életútjának és a gyászos történelmi eseményeknek mostani felidézése egy öntörvényű diktatúra embertelenségére kíván emlékeztetni, hogy ezzel is figyelmeztessen a mindenkori diktatúrák természetére. Életrajzok Bertók József vezette azt a különítményt, amelyet a fővárosba menekült hatvani direktórium segélykérésére küldtek ki az ottani ellenforradalom leverésére. Csemy József csapatából két teherautón 30 Lenin-fiú ment Hatvanba. Május 4-én agyonlőttek négy személyt, köztük két vörösőrt, amiért nem védelmezték meg a direktóriumot. Bertókot utóbb 14 évi fegyházra ítélték. Büntetésének végrehajtása kiadatása folytán 1922. március 24. napjával félbeszakadt, 9-én a váci fegyházból szállították be a budapesti gyüj- tőfogházba. Az egyik elfogott terroristát halálra ítélték és kivégezték. VÁRY Albert i. m. 58-59.; BFL Bp. Kir. Orsz. Gyűjtőfogház ir. Fegyenctörzskönyvek I - 5938. (archi- ves.hungaricana.hu. A közelebbi életrajzi adatok nem ismertek. Csorba Mária, egy időben férjezett nevén Kovács Pétemé (Hódmezővásárhely, 1874—Szovjetunió, 1944), a magyar nőmozgalom ismert alakja. Cselédsorból indult. Vásárhelyen ő szervezte meg az MSZDP helyi nőcsoportját. 1912-ben a fővárosba költözött, a Tanácsköztársaság idején tagja a budapesti 500-as munkástanácsnak, a forradalmi törvényszéknek stb. A proletárhatalom megdöntése után emigrált. 1921. decemberben Bécsből illegális pártmunkára tért haza. 1922. októberben letartóztatták és elítélték, büntetését Márianosztrán töltötte. 1925. januárban került ki a Szovjetunióba. Moszkvában részt vett a Vörös Segély és a moszkvai magyar klub munkájában, cikkeket írt magyar nyelvű kommunista lapokba. Szülővárosában utcát és általános iskolát neveztek el róla. A város díszpolgárává választották, melyet az önkormányzat 1991-ben visszavont. Madarász István a túrkevei szociáldemokrata szervezet vezetője, 1919-ben az ottani direktórium és munkástanács elnöke. A 47 éves, 8 gyermekes, vagyontalan kőműves- mestert a Szolnoki Kir. Törvényszék 1921 végén 3 évi és 6 hónapi börtönre ítélte (ebből 2 évet és 2 hónapot már kitöltöttnek vettek), amiért nyilvános beszédeivel Túrkevén izgatást követett el. („.. .munkáskörben, piactéren és a református templomban ... nyilvánosan beszédeket tartott, amelyekben ilyen kifejezésekkel: minden a mienk, egyformák vagyunk, a papok és vallás butítják a népet, birtokaikat el kell venni, kötelet a burzsulyok nyakába, a magukat a proletároknak nevező néposztályt a vagyonos polgári és papi osztály ellen gyűlöletre izgatta”) 105
