A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Tanulmányok - Makó Imre: Fogolycsere révén a Szovjetunióban
rencséjének a kovácsa. Mivel az új sógor mestersége kovács, ügy hiszem, hogy a legbecsületesebben, saját életetek szerencse folyását fogja összekovácsolni. Bár én neheztelek rátok, nagyon rossz levélírók vagytok, nagyon macskacipő formába írtok, nem írtok semmit. Ha írtok is, olyan sablonos formában írtok, mintha miniszternek imátok, hjatok sok-sok mindent magatokról. íijatok meg mindent úgy közönséges módra, úgy én is majd több és tartalmasabb levelet írok nektek. Azonban egy kérésem van hozzátok, kedves Kádár sógor és Juszti húgom. Ti vagytok hivatva öreg édesanyám hátra lévő napjait megkönnyíteni, bajaiban segíteni és gondját viselni, fiatalságotokkal öreg napjaiba némi derűt hozni. És ezt, azt hiszem, hogy legbecsületesebb ember módjára be is fogjátok tartani, és ezt én el is várom! Nem kell nekem, hogy ígéretet tegyetek, mert ígéretet tenni, és azt betartani két különböző fogalom, hanem becsületes ember módjára viselkedni, az a legszentebb kötelességtek. Hogy én haza megyek-e valaha, erre nincs semmi biztosíték, de ez idő szerint erre nekem semmi hajlandóságom nincs is. Hogy neked kedves Juszti húgocskám panaszra lesz okod, ez magától értetődik, neked fog szegény anyám legtöbb kellemetlenséget mondani, de majdcsak elviseled valahogy. Vigasztaljon az, hogy te is meg fogsz öregedni majd idővel. Most, kedves húgocskám, a kabát mintákról... Nekem nem kell szabásminta. Nekem kell figurarajz, amelyről az illető kiválasztja, hogy nekem ilyen szabásmintájú kabát kell. Jönnek ide külföldről ilyen rajzok, de nem tudjuk, hogy honnan, az illető nem árulja el, hogy honnan kapja. És te pedig nem érted, nagy bakfis vagy. Ha teheted, küldjél ilyen figurarajzot sokat, szabásminta nem kell. Máskülönben az én egészségem elég rossz állapotban van még. Kívánok nektek sok jó egészséget. Ölel bátyátok, Samu. 1935.1/6. Epilógus Ez utóbbi levél valószínűleg Sarró Sámuel utolsó életjeladása volt. Amikor 1936. februárban, az egyik apai nagynénje elhunytakor Vásárhelyen megörököl egy kisebb földterületet, az okirat „oroszországi ismeretlen helyen lakó” személyként nevezi meg.*4 Egy korábbi levelében, 1930-ban már megemlítette, hogy a szívével gyógykezelésre szorul, 1933-ban pedig a feladataival járó rendkívüli igénybevételről írt. Utolsó levelét is - mint olvashattuk - azzal záija, hogy rossz egészségi állapotban van. A levelezés vélhetően a betegsége folytán bekövetkezett halálával szakadt meg. Emellett szólhat az is, hogy emigránstársai, Paksi József és Novák Kálmán, akik Bakuban szintén vezető beosztásban dolgoztak, a második világháborút követően hazatértek, és itthon haltak meg. Mikulik Józseffel még 1933-ban a börtönben szerzett tüdőbaja végzett. 89 89 Az örökhagyó közel 17 kát. hold földjéből, mint az egyik törvényes örökös, nem egészen 2 holdat örökölt a Kutas dűlőben. A szántó a Kutasi úti Állami Gazdaság táblájába esett, és az 1950-es földrendezés folytán ezért csereföldet juttattak az Öthalom dűlőben. HL Telekkönyvi ir. I. 2119/1936., 30038. sz. külterületi betét. 103
