A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely első főiskolája
a háború utáni infláció miatt értékét vesztette. A fenntartó egyházi szervezetek is ugyanígy megsínylették a háborút. Az egyházi igazgatási szervek többsége - és velük együtt vagyonuk jó része is - az új határokon kívül maradt. A vagyonra az új, vagy területileg megnagyobbodott országok rátették kezüket. A szigeti akadémia is így járt. Gyakorlatilag csak irattárával együtt települt át Hódmezővásárhelyre, ahol csak három tanévet ért meg. 1924 őszén már nem tudott új tanévet kezdeni, mivel az állam törekvéseinek útjában álltak a jogakadémiák. Voltak olyan vélemények, hogy az ország lehetőségeihez képest túl sok jogászt képez, és olyanok is, hogy egységesíteni kell a jogászképzést, amely a felekezeti jogakadémiák felszámolásával érhető el. A református egyetemes konvent mindent megtett jogakadémiái fenntartásáért, de végül anyagi helyzete, és az állammal való küzdelmei miatt már csak egyetlen - a kecskeméti - főiskolát tartott fenn. 1940-ben ismét válaszút elé érkezett a felsőfokú oktatás. A Magyarországhoz visszacsatolt Kolozsvár egyetemének újjászervezéséről fogadott el törvényt az országgyűlés, amely több, trianoni országhatárok közé szorult egyetemek karaiból és tanszékeiből állt volna össze. A szegedi egyetemen a jogi kart, míg Pécsen a bölcsészkart számolták fel, illetve telepítették Kolozsvárra. Bár az egyetemek megcsonkítását a Vallás- és Közoktatási Minisztérium ideiglenesnek tekintette, ezt a döntést, mint ahogyan a megmaradt jogakadémiák felszámolását, az egyetemi tanári kar jelentős része ellenezte. Közéjük tartozott Kérészy Zoltán (1868-1953) is, aki maga is a sárospataki jogakadémián tanult, majd tanított. Rövid vitairatában kifejti, hogy az egyetemek megcsonkítása alig számba jöhető megtakarításokat jelent, míg a megmaradt jogakadémiákat fenn kell tartani, mert több mint egy évszázadra visszanyúló működésűk alatt hasznos tevékenységet fejtettek ki a köz- igazgatási szakemberek, valamint a későbbi egyetemi oktatók képzése során. Kérészy sérelmezte, hogy a minisztérium nem kérte ki a fenntartó egyházak véleményét a jogakadémiák felszámolását célzó döntés előtt.88 Memorandumának és az egyetemi tanári kar tiltakozásának hatására az egyetemek átszervezését a kormány keresztülvitte ugyan, de a jogakadémiai rendszer az 1948. évi XXXIII. te. értelmében történő államosításáig, illetve 1949-ig, a végleges felszámolásáig még működhetett. Hódmezővásárhelyen a Máramarosszigetről menekült jogakadémia eleinte általános szimpátiát váltott ki a lakosságból, valamint az egyházi és törvényhatósági hivatali szervekből. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium-bár nem nyíltan - a jogakadémiai oktatás felszámolásában vált érdekeltté, hiszen két egyetemet, a pozsonyit és a kolozsvárit is be kellett fogadnia a megmaradt Magyarországnak. A jogászképzés egyetemi keretek közötti egységesítése tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. A Gergely György vezette jogakadémia számára három tanév adatott Hódmezővásárhelyen. Ezalatt - mint fentebb láttuk - számos kiváló embert indított el az érvényesülés útján. 88 KÉRÉSZY Zoltán: Az egyetemek és a jogakadémiák átszervezésének kérdése. Bp., 1940. 191
