A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: Nyizsnyay Gusztáv élete és munkássága

nyúlványain fekvő helyhez. Az itt közölt 13 dal közül öt szövege - és talán dallama is - sokkal korábbi, 1855 eleje és 1856 júliusa között írta őket, tanúsítja korábbi füzete.

Már ismét Vásárhelyen írta egyetlen, máig lappangó, magyar egyházi énekekből felépített művét, a Szent Mise zengemények-et szólóének, orgona és négyszólamú férfikarra, Peitler Antal József váci püspöknek ajánlotta. Tételei értelemszerűen a katolikus szentmise szerkezetéhez kapcsolódnak: Introitus (kezdő ének), Glória (dicsőítés), Graduale (olvasmányközi ének), Sanctus („Szent vagy...”), Elevatio (úrfelmutatás), Communio (áldozási ének). Major jegyzetben írta: „Kézirata T[amaskáné], Nyizsnyay Aranka tulajdonában. Címlapját, mint sok más művét, Nyizsnyay rajzolta meg kalligrafikusán, szinte nyomatatás-szerüen.” Rajta kívül még látta Péczely Attila, véleménye: dilettáns, invenció nélküli munka. Ha Major adata (ti., hogy 1863-ban írta), hiteles, akkor nem helyénvaló „az alkotmány visszaállításának ünnepével” (így nevezték a kiegyezés kihirdetésének a napját, 1867. február 17-ét) összefüggésben emlegetni, mint teszi Nyizsnyay utóbbi kutatója. A mű kézirata az általa feltételezett helyeken nem található, így a kérdéshez pillanatnyilag senki hozzá nem szólhat. A hagyatékot Nyizsnyay Aranka őrizte, akinek voltak saját szerzeményű irredenta gyermekdalai is, ezért 1944/45-ben, már szovjet városparancsnokság alatt, minden nála lévő könyvet, kéziratokat, talán leveleket is, válogatás nélkül semmisítettek meg. Nyilvánvalóan ez lett apja hagyatékának is a sorsa.72

A szabadságharc alatt és után Nyizsnyay dalaiból is több ment át a nép ajkára, népdalként kerültek be sok-sok antológiába, szöveggyűjteménybe. Ezeknél szerzősége csak akkor bizonyítható kétséget kizáróan, ha legalább egy-egy vázlattöredékkel találkozunk megmaradt hagyatékában, ellenkező esetben a szájhagyományra kell hagyatkozni. Izgalmas kérdés a Honnan jössz te oly leverten... kezdősorú dal. Közgyűjteményben Szalontai Madass Sándor kéziratos könyvében bukkant fel. A szöveg leírásának idejét az 50-es évek legelejére teszi az Erdélyi Múzeum Egylet kéziratos gyűjteményét feldolgozó Szabó T. Attila.73 Káldy dallamot, és variációkat is közöl ,yl világosi fegyverletétel dala" cím alatt, majd a Magyar Történelmi Társulat egyik felolvasóülésén figyelmeztet, hogy az ilyen dalok esetében a szerzőség az akadémiai követelményeknek megfelelően nem bizonyítható, ugyanis „két féle hagyományban éltek: az egyik X szerzeményének tartotta, s egy másik, amely névtelen szerző alkotásának.”74 A dalszöveg egyszerű, népies szókészlete, kéziratos terjedése tette lehetővé, hogy idővel módosuljon, ennek megfelelően többféle dallam kapcsolódjék hozzá. Major ezek ellenére vette jegyzékbe, mint Nyizsnyay szerzeményét, hozzá téve, hogy mikor írta, és azt, hogy „más kiadásból nem ismerjük.” Valószínű, nem tudott Madass füzetéről, illetve Szabó T. Attila közlése elkerülte figyelmét. Ha Nyizsnyay énekelte is egy-egy fellépésekor, annak „hírértéke” nem volt, neve és a dal együtt nem bukkan fel a korabeli sajtóban. Ide, e kérdéshez tartozik a bevezetőben is említett Világosi siralom (1849. augusztus 13-án) című epikus költeménye, ennek már kezdő sora is szembetűnően más: „Én nemzetem kesergj vélem / Édes hazám, kedves népem” — Erről jelenthetjük ki biz58