A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
EMLÉKEZÉS - DOMOKOS TAMÁS: Volt egyszer egy óvoda
hoz ölelt, hogy megnyugtasson. Szemébe néztem és görcsösen belekapaszkodtam. Felnőve rájöttem, hogy tévedtem, amikor azt hittem, hogy csak akkor szeret, ha illendően viselkedem. Hát persze. Ki ne ismerné Pál apostolnak azt a bizonyos levelét. Még tartozom valamivel. Nem mondtam el, hogy miért vált szükségessé a nadrágcsere. A dolog úgy történt, hogy imádkozás közben — akkor még volt vallásos nevelés az óvodában is — jött az inger. Mivel az ingernél előbbre tartottam a közös imát, áldozatot kellett hoznom. Megtettem! Közel 65 év távlatából következzen még néhány emlékfoszlány, családi fáma: Az óvodában a lányokat és a fiúkat külön ültették, aminek az lett a következménye, hogy az óvodába érkezésünk első napján elszakítottak nővéremtől. Ez engem irritált, és mindenáron nővérem mellé akartam ülni. Megfelelő indokot kellet kitalálnom. Sikerült is. Imigyen szólt a varázsmondat: Én nem fiú, hanem leány vagyok! Ritkán, de előfordult, hogy az óvó nénik és a dadák nem tartották a csendet kielégítőnek. (Persze az akkori csend más volt, mint a mai csend!) Ilyenkor egy nagy „varázsfakanál” repült a terem közepére, amely aztán hosszú időre megtette a hatását. A babzsákok akkor is divatban voltak. Ezen alkalmatosságoknak sok-sok funkciója volt. Fejünkre téve a helyes testtartást gyakoroltuk, váltófutásnál a kis zsákot kellett tovább adni a terem két fala közötti futásnál. Egy valami, amit még felnőtt fejjel sem értek: Miért nevezték zsáknak azt a valamit, ami csak legföljebb zacskó volt? Az 1947. év karácsonyára, mi óvodások, egy jelenettel készültünk. Én voltam a három napkeleti király közül az egyik. Hogy melyik? Arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy palástom az otthoni világoszöld ünnepi damasztterítő volt. A dialógusom töredéke: ...tömjénemet emelgetem... 65 év múlva, felfelé baktatva a kölni dóm lépcsőjén, hirtelen előtört a régi emlék. Megtörtént a csoda. Az egykoron királyt játszó eljutott a három király ereklyéjét őrző templomba. (A fotót és a kommentárt lásd alább.) Egyik alkalommal nyugati küldeményből (USA?) származó kakaóporból készült itallal lepett meg bennünket az óvoda 5 dolgozója. Örömszerzésük azonban balul ütött ki, mert a számunkra ismeretlen sötét ital nem aratott osztatlan sikert. Nem volt elég édes? 212
