A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely első főiskolája
nyel járnának városunkra nézve.” Az értekezlet résztvevői végül leszögezték, hogy megkezdik az előkészületeket a jogakadémia befogadására.19 A presbitérium február 29-ei ülésén született döntés a jogakadémia befogadásának lehetőségéről. Kun Béla főgondnok javaslatát a városi tanács is magáévá tette. A befogadás időtartama addig szólt, amíg Máramarosszigeten a magyar uralom helyre nem áll. További lépések a várostól a tanácsköztársaság és az utána következő, 1919. április végétől 1920. március elejéig tartó román megszállás miatt nem történtek az ügyben. Az intézmény fenntartója, a máramaros-ugocsai egyházmegye a román megszállás miatt nem tudott cselekedni. A megszilárdult román közigazgatás sem volt hajlandó dotációval segíteni a magyar tannyelvű iskolák működését, ám 1920 elejéig „a ref. egyházi autonómiát általában kímélte, igazgatásába bele nem szólott”20. Az új egyházmegyei igazgatás, amely a trianoni béke aláírását követő időszakban lépett életbe, a tiszántúli református egyházmegye hatáskörébe utalta a menekült intézményt. Gergely György igazgató 1920 júniusában kezdte meg Hódmezővásárhely városával a tárgyalásokat. Az előzményekhez tartozik, hogy Vásárhelyt is megviselte a közel egy évig tartó román megszállás. A gimnáziumban randalírozó román katonák által okozott károkról Plohn József fényképész - az igazgató megrendelésére - felvételeket is készített. A gimnázium tanári kara a tantermek, a szertárak, illetve a régiségtár rendbehozatala mellett készült fel a jogakadémia fogadására. A Soós István polgármester által irányított tanácsi apparátus, a törvényhatósági közgyűlés, valamint a helybeli református egyház is segítőkésznek bizonyult a tárgyalások során. 1920. augusztus 7-én a Debrecenben ülésező Tiszántúli Református Egyházkerület Intéző Bizottsága 318. sz. határozatában megengedte, hogy a jogakadémia az egyházkerület más városában folytathatja tovább tevékenységét. Két nappal később Gergely György arról számolt be a vásárhelyi református presbiterekhez írt levelében, hogy az ugyancsak Debrecenben tartózkodó D. Nagy Sándor gimnáziumi igazgatótól értesült róla, hogy Hódmezővásárhely városa és református egyháza is befogadná a főiskolát. Ezt levélben tudatták, de a vonatkozó levél a demarkációs vonal következményei miatt soha nem érkezett meg hozzá. A költözéssel kapcsolatban azért foglalt el várakozó álláspontot a tantestület, mert „eleddig régi alapon való működésünk nem zavartatott meg, s így az elköltözésre okunk nem volt.” De a béke aláírását követően fel kell készülni a költözésre. Gergely néhány tantermet és egy irodát kért a vásárhelyi gimnázium épületében, valamint anyagi támogatást az anyaországbeli működés megkezdésére. Ekkor 86 900 koronát igényelt, amely a tantestület fizetését, a nyugdíjalapba történő befizetéseket, valamint a dologi kiadásokat tartalmazta. Fedezetként az egyházi és a városi hozzájárulások, a tandíjak, 19 Uott. Az egyháztanács 1919. február 27-én tartott értekezletének jegyzőkönyve 20 GERGELY György (szerk.): A Máramarosszigeti Ref. Lyceum Jogakadémiájának évkönyve az 1920-21-ik tanévről. Hmvhely, 1922. 4. (továbbiakban: GERGELY György 1922/a) 172