A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Emlékezés Kamocsay Gáborra, a bolgárkertészet vásárhelyi meghonosítójára

„Talán van egy kis részem nekem is abban, hogy a mai nehéz időben, ha máshonnan nem, Bodzásról ez évben is került zöldség a piacra. Volt növendékeim a telepen ma napszámosként szép pénzt keresnek. Az ezelőtt négy évvel nincsetlen (sic!) szegény emberek ma tulajdonosai annak a földnek, amelyiken megmutatták, hogy a magyar ember is alkalmas a bolgárrendsze- rü kertészet űzésére, pedig segítséget igazán keveset kaptak.”

A városi tanács illetékesei értetlenül álltak a levél tartalma előtt, hiszen a testület Kamocsaytól a szerződés szerint vetőmagvak beszolgáltatását kérte, aminek azonban a bérlő nem tett eleget. Reich Ede városi főmérnök és ez idő szerint helyettes gazdasági tanácsnok tartotta a kapcsolatot a bodzásparti tanítóval és a bolgárrendszerű kertészetével. Vele tudatta a bodzásparti tanító, hogy a vetőmagvakat Bereczk tanácsnok miatt nem szolgáltatta be, mert megkérte, hogy várjon még a beadással. Ezután szétosztotta munkásai között, akik saját céljaik szerint használták fel azokat.

Az első világháború, valamint a bérleti szerződés lejárta megnehezítette a zöldségtermesztést Bodzásparton. A háborút követően mégsem tűnt el a bolgárrendszerű gazdálkodás, mert a korábbiakhoz képest értelmesebbnek és jövedelmezőbbnek bizonyult ez a munka, és egyre több külterületen élő család választotta ezt a megélhetési formát, köszönhetően annak, hogy Vásárhelyen is növekedett a zöldségfélék fogyasztása iránti igény. A csemegepaprika és a burgonya termesztésénél szép eredményeket ért el az egyesület: az 1920-as évektől több ízben szerepeltek kiállításokon, vásárokon a Hódmezővásárhelyen termesztett zöldségfélék.

Az első világháborús katonai szolgálatát követően visszatért szülővárosába és ismét gazdálkodott, és emellett élénk közéleti tevékenységet folytatott. 1918 és 1919 forradalmi napjaiban néhány társával tartotta életben a Gazdasági Egyesületet. 1921-ben Kardos Károly kertésszel, Kovács Jenő gazdálkodóval és mintegy nyolcvan társukkal újjáalakították a Zöldségtermelő és Kertész Egyesületet. Először Kardost választották elnökké, 1922- ben, nyugdíjazása után már Kamocsay vezette az egyesületet." 1923 novemberében - miután nyílt levélben szóvá tette a helyi árvizsgáló bizottság által, a zöldségtermelőkkel szemben megállapított magas költségeket, a tes- tület alelnökévé választották. Mezőgazdasági tevékenysége mellett 1924- ben biztosító társaságot is alapított. Bár 1950-ben kelt önéletrajzában megjegyzi, hogy 1922-ben baloldali magatartása miatt B-listára került, 1927-ben a kormányzó - Mayer János földművelésügyi miniszter (nem mellesleg 11 12

11 Az egyesületről ld.:CSML HL Hmvhely Pm. Hiv. ein. ir. V. 115/1923 - 1677. eln./1923.

12 Kamocsay levele: VRÚ, 1923. szept. 14. 1-2., árvizsgáló bizottsági alelnökké választása: VRÚ, 1923. nov. 29. 3.

123