A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2016 (Hódmezővásárhely, 2016)
TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY ERNŐNÉ: Hódmezővásárhely-Újváros történeti, földrajzi és gazdasági áttekintése
ROSZTÓCZY ERNŐNÉ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY-ÚJVÁROS TÖRTÉNETI, FÖLDRAJZI ÉS GAZDASÁGI ÁTTEKINTÉSE Férjem, Rosztóczy Ernő történelem-földrajz szakos tanár emlékének ajánlom. 1808. július 30-án szomorú napra ébredt Vásárhely népe. Ebéd után a szerb templom melletti közben tűz ütött ki, amit a feltámadó viharos erejű szél tovább szított szétszórva a zsarátnokokat. A szalmával, náddal fedett házak könnyen lángra lobbantak. Rövid időn belül már a „tótok temploma”1 utcájában jártak a lángok, majd a Hód utcán2 nyargaltak végig, és csak a Kis-tó előtti nagy töltés tudta megállítani a pusztulást. Elhamvadt teljesen a belső Kis utca, az Oldalkosár egy része, és érintette a tűz az Új utcai városrészt is. A tűzesetről Béréi Farkas András vásárhelyi vándor poéta számolt be Kis Trója pusztulása című eposzában. A tűzvész 1829-ben és 1835-ben megismétlődött, újból leégett a város jelentős része. Az uradalom vizsgálta az okokat, és különböző óvintézkedéseket foganatosított. A tűz okát abban látták, hogy a házak tetőzete szinte kizárólag gyúlékony anyagokkal volt fedve, és a házak túlságosan közel estek egymáshoz. Az utolsó ötven év természetes szaporodása és a betelepülők nagyobb létszáma miatt a portákat a lakosság megosztani kényszerült. A helyzetet sürgősen orvosolni kellett. A szertelen összevisszaságban épült házakat - azokat is, amelyek nem szenvedtek tűzkárt, de útban voltak - lebontani rendelték. Újramérték a házhelyeket, amelyek így megfelelő nagyságúvá váltak. Akik kiszorultak a helyükről, azok számára a nagy töltésen túli területen mértek portákat, ahol addig a belső legelő egy része terült el. Az új városrészt Újvárosnak nevezték el. A nagy töltéstől, amely elválasztotta a Hód-tót és a Kis-tót egymástól, néhány méterre állt a Hajda vendégfogadó3, melyet az 1700-as évek elején már említenek a források. A Csomorkányi utca és a Széchenyi tér sarkán állt egy feszület, jelezve a város szélét, amely ma a katolikus temetőben látható. A fogadó mellett, nem messze a Kálváriától, volt a külterületre kiinduló országutak csomópontja. Innen Csomorkány, Erzsébet, Sámson felé lehetett közlekedni. A mai Síp utca nyomvonalán Sarkalyba, Batidára, Püspökleiére4, Makóra és Aradra vezetett az út. 1 Délibáb, majd Petőfi utca. 2 Később Nagytöltés, Vasút, Kállay, végül Bajcsy-Zsilinszky Endre utca. 3 A Hajdát 1911-ben bérbe vette a Művészek Majolika Telepe. 4 Ma Maroslele. 104
