A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A Speyer-kölcsön és Hódmezővásárhely
Az elfogadott indítvány arra is kitért, hogy Debrecen példájára a város nézzen olcsóbb és méltányosabb magánkölcsön után. A pénzügyminisztérium ugyanakkor ismételten utasította a törvényhatóságokat, hogy az ország fizetési mérlegének és pénzügyi rendjének védelme érdekében azonnal szüntessék be a külföldi kölcsön megszerzésére a kormány hozzájárulása nélkül folytatott tárgyalásokat.16 Október 15-én az ismét Budapesten tartózkodó Raschkovich professzor értesítette a polgármestert, hogy pénzcsoportja sürgősen feltételeket dolgoz ki, melyek a városra nézve előnyösebbek lesznek, mint a Speyer által ajánlottak.17 Kétheti időhaladékot kért, a másnapra egybehívott rendkívüli közgyűlés azonban - megjegyezvén, hogy a minisztérium valószínűleg nem is engedélyezné az előbbi kölcsön felvételét — a pénzügyminiszter immár konkrét leirata alapján meghozta döntését a kölcsön felvételéről. Időközben ugyanis a pénzügyminiszter, egyetértőleg a belügyminiszterrel, az engedélyezett külföldi hosszúlejáratú törlesztéses kötvénykölcsön koronaértékét 500 milliárddal felemelte 1 600 milliárdra, és az újabb városi kölcsön nyújtására megindította a tárgyalást a Speyer & Co. céggel, aminek eredményeképpen a városok nevében szerződést kötött - az előző 10 millió dollárt követően — további 6 millió dollár névértékű külföldi kötvénykölcsön felvételéről. A miniszter a II. városi kölcsönből Hódmezővásárhely részére 2 440 661 aranykoronát engedélyezett. A városi közgyűlés kimondta ennek a felvételét, belőle kórházépítésre 862 050, bérházépítésre 482 750, külterületi út- és belterületi utcaburkolat építésére 1 000 000, ingatlanvásárlásra 95 861 aranykoronát kívánt felhasználni. Miután pedig a kölcsönből az utak és utcák burkolási programja az előirányzathoz képest csak 1/3-ad részben lenne megvalósítható, a város kérte a pénzügyi kormányt, hogy a szűk kölcsönösszeget egészítse ki 3 500 000 aranykoronára. A kölcsöntőke biztosítására lekötött általános kereseti adó évi összege 239 034, a forgalmi adó-részesedés évi összege pedig 74 616 aranykorona volt, mely összegek a felemelni kért kölcsöntőke kamat- és törlesztési részleteit egyszeresen nem fedezték, ezért a város további biztosítékként a fogyasztási adók és fogyasztási adópótlékok évi 143 000 aranykorona tiszta jövedelmét hajlandónak nyilatkozott szintén lekötni. De mivel az újabb biztosítékként lekötött jövedelmek pótlásáról a költségvetés fenntartása érdekében gondoskodni kellett, ezért a kölcsön igénybevételére vonatkozó kijelentéseit csak azzal a feltétellel tartotta a város magára kötelezőnek, ha a kormány a belügyi tárcához már eljuttatott, az általános piaci helypénz bevezetésére vonatkozó határozatukat előbb jóváhagyja. Arra az esetre pedig, ha a jóváhagyás késne, vagy elmaradna, feltételül szánta annak engedélyezését, hogy az állami egyenes adók 50%-a szerint megállapított városi pótadót a kölcsöntőke amortizálása érdekében magasabb százalékkal vethesse ki. Figyelembe véve a tervezett létesítmények jövedelmét, továbbá egyéb, a költségvetésből elvonható egyes fedezeti összegeket, az első, kisebb kölcsönösszegnél kb. további 20, a második magasabb kölcsönösszegnél kb. további 35%-os emelés lehetőségére tartott igényt. Döntését a közgyűlés többek felszólalása után szótöbbséggel hozta meg. Kun Béla megismételte korábbi álláspontját, és kijelentette, hogy elvileg helyesli a kölcsön felvételét, mert szükség van a város fejlődésére, de a kényszerítő körülmények hatása alatt járni hozzá, mert a belügyminisztérium útját állja más, tudomása szerint létező olcsóbb kölcsön felvételének. Szerinte egyedül az utak építése nem hozná meg az anyagi hasznot, amely szükséges volna a kölcsön amortizációs törlesztésére, s éppen ezért van szükség a pótadó 16 HL Tan. ir. II. 2504/1926.-20.076/1926. A belügyminiszternek 242.487/1924. és 54.033/1926. B. M. sz. körrendeleté. 17 HL Tan. ir. II. 2504/1925.-20.852/1926. 92
