A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A Speyer-kölcsön és Hódmezővásárhely
Kalmár Zsigmond rostagyáros helyeselte a belterületi utak burkolását, de aggodalmát fejezte ki, amiért a város először az utak burkolását végezteti el, és csak azt követően az esetleg a burkolat felbontását igénylő csatornázást. A polgármester válaszában elmondta, hogy tisztában van az általános vízvezeték és csatornahiány nagy jelentőségével, azonban a város belterületén kb. 70-80 artézi kút van, melyekből a partiális vízvezetékek megfelelően ellátják jó ivóvízzel a város közönségét. A csatornázásra legkevesebb 50 milliárd papírkorona kölcsönre volna szükség, amennyit a kormány a tanács egész beruházási programjára helyezett kilátásba. Kun Béla kijelentette, hogy ő minden olyan kölcsön felvételéhez hozzájárul, amelyben a város közönsége kulturális és közegészségügy szempontjából megtalálja az ellenértéket. Szóvá tette ugyanakkor, hogy az egyik sajtóorgánum közlése szerint a kormány által közvetített kölcsönnél olcsóbb privátkölcsönt is lehetne szerezni, amire Szeged és Debrecen városok a kormánytól már engedélyt is kaptak. Különösnek találta, hogy a kormány egyfelől úgy tünteti fel a kölcsönt, mintha az kegy lenne a részéről, másrészről pedig úgy tűnik, maga a kormány akarja, hogy a város drágább kölcsönt vegyen fel, ezért ő szükségesnek tartja megnyugtatni a város közönségét, hogy ennél olcsóbb kölcsönt nem kap a város. A polgármester válaszában előadta, hogy nem kegy gyanánt adja a kormány a kölcsönt, de kiküldötteinek álláspontja az volt, hogy először azoknak az igényeit elégítsék ki, akik az első és sokkal drágább Speyer-kölcsön felvételében is részt vettek és ennek alapján beruházási programjukat már meg is kezdték. A tárgyalások során Varga államtitkár határozottan kijelentette, hogy más kölcsön felvételét a kormány egy városnak sem engedélyezi, éppen ezért nem hajlandó elhinni a Szegedről és Debrecenről szóló híresztelést. Lázár Lajos földbirtokos, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület korábbi elnöke aggodalmának adott hangot, miszerint a nagy kölcsön egypár esztendő elteltével igen drága kölcsön lesz, de nem akarja annak a felvételét elodázni, viszont jobbnak látna egy kisebb kölcsönt a legszükségesebb beruházásokra. Rákérdezett még, hogy a kölcsön felvétele mennyiben terheli meg az adózó közönséget, mivel ő úgy gondolja, hogy a kölcsönt azok fogják megfizetni, akiknek háza és földje van, mert akiknek a neve telekkönyvben szerepel, azok az adójukat eltitkolni nem tudják. A kórház programját helyeselte, a bérházról pedig az volt a véleménye, hogy nem lesz kifizetődő. A gazdasági főtanácsost a polgármester azzal igyekezett megnyugtatni, hogy a kölcsönök kamatlába nem szállott ugyan le a békebeli nívóra, de a kormánynak gondja van olyan módozatokat megállapítani, hogy a pénzügyi helyzet javulása esetén a drága kölcsön sztornírozható és átcserélhető legyen kedvezőbbre, a kölcsön terhét pedig az adózó közönség arányosan teherbíró képessége szerint, pótadóban fogja viselni. Maga a polgármester sem tartotta a 12%-os kölcsön mellett rentábilisnak a bérház építését, de figyelmeztette a bizottságot, hogy az építőmunkássággal szemben nagy kötelezettségei vannak a városnak. D. Nagy Sándor, Borbás Sándor és Balog Sándor kölcsön felvétele mellett szóló felszólalásait követően dr. Beretzk Pál tanácsnok, mint az ügy referense ismertette annak pénzügyi vonatkozásait. Az egész kölcsön összesen 2 162 millió aranykorona tehertöbbletet Kalmár Zsigmond 90
