A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - DOBOS IRMA: Mauritz Béla mineralógus életútja és hódmezővásárhelyi kötődése

idő alatt, amely 1950 és 1958 között lehetett, sok eredménnyel gazdagította térképező és kőzettani munkáját. A Geológiai Technikum Budapestre költözött Nagykanizsáról 1953- ban és Kőbányán, a Pataki István téren a vegyipari iskolát kapta meg. Egészen bizonyosan még 1953-ban a MÁFI-ban dolgozott, mivel a Szabó József Geológiai Technikum 1953/54. tanév ünnepélyes tanévnyitóján az Intézetet Mauritz professzor képviselte. Ezzel nem fejeződött be tevékenysége, mert még több helyen intézeti munkáját a vele együtt kutatók beépítették közös eredményeikbe, ezért szerepel neve jóval 1971 után is. így 1985-ben két munkában (Kopek Gáborral) egy pécsi vízfeltáró fúrással kapcsolatban, egy másikban (Schwáb Máriával és Kardoss Ferencnével) szénkutató fúrások feldolgozásánál találkozunk nevével. A korábbi és az utolsó 20 év munkájában számos intézeti kutatóval került kapcsolatba (Zalányi Bélával, Sidó Máriával, Koblencz Verával, Vizsolyi Mártával, Schréter Zoltánnal, Csánk Elemémével, Mihályi Pálnéval, Csajághy Gáborral, Tolnay Verával, Siposs Zoltánnal) és dolgozott velük, főként víz- és szénkutató fúrások mintaanyagának több szempontú vizsgálata révén. Ezekről a jelentések legnagyobb része kéziratban a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) Adattárában megőrizve maradt.

Munkáját minden oldalról igyekezett vizsgálatokkal alátámasztani és ehhez nagyon gyakran kémikust, sztratigráfüst, paleontológust hívott segítségül olyan korrekt módon, hogy közös néven jelentek meg a dolgozatok és ez különösen az 50-es évekre volt jellemző. Még Pávai Vájná Ferenc (1886-1964) geológus nevének feltüntetéséről sem felejtkezett el, amikor a két ajándékba kapott máza-váraljai vulkáni kőzetről vizsgálatát leközölte.

Amikor 1950-ben a Zebegény-Nagymaros kanyarulatban a tervezett víztároló medence kialakítására vizsgálta az andezit területet, úgy látta, hogy legszükségesebb kutató fúrásokkal a felszín alatt a szálban álló kőzet lehatárolása. A barlangszerű víztároló kialakítását Svájcban már látta és véleménye szerint hasonló megoldásra vizsgált terület is alkalmas lehet (MBFH, T-l 56.)

Az 1950-es években gyakran lehetett tapasztalni, hogy a képzetlen személyek feleslegesen igénybe vették a szakemberek tudását és munkáját. Ilyen eset fordult elő Mauritz Bélával is, amikor a Gyapottermeltető Vállalat 1953-ban beküldött „kőzetmintáról” a magyar vagy a bolgár eredetet kérdezték. A vizsgálat kiderítette, hogy az egy egyszerű építési törmelék volt. A Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójától viszont 1954-ben a Mátyás király kálváriája anyagából több drágakő érkezett vizsgálatra. A beküldött anyagból két zafírt, egy-egy topázt, rubint és gránátot lehetett meghatározni (Mauritz B. 90. MTM.).

A Balaton-felvidék vizsgálatán kívül 1958-ban, a Földtani Közlönyben több, újabb ásványkőzettani érdekességekről jelent meg egy tanulmány. Közülük a demjéni 6. sz. mangánkutató (tévesen olajkutatót említ) fúrás 83,30-85,40m közötti szakaszból abreccsás riolit repedéseiben víztiszta, mikroszkópos méretű analcim kristályok jelentkeztek (1. Molnár J. Eger-Demjén mangánkutatása 1952-ben). Fülek közelében a bazalt bányában, Nagybátony mellett az andezitben talált többféle ásványt sorol fel a szerző.

Több évtizede foglalkozott a zeolitokkal és 1951-ben újabb megfigyeléseket közölt a Balaton-felvidék bazaltos kőzeteinek zeolit ásványairól. Számos új ásványt írt le már korábban, többek között a thaumazitot is. Ebben a munkájában az Uzsa-bányai, a Szentgyörgy-hegyi, a zalahalápi, a gulácsi és még sok egyéb helyről ismerteti a zeolitokat (MBFH, 2383).

Vitális Sándor, a Földtani Igazgatóság nevében utasította 1952-ben a Földtani Intézet igazgatóját, ijj. Noszky Jenőt a mecseki szferosziderit kutatására (Mauritz B. 90, MTM 1952). E munkára Mauritz Béla kapott megbízást és az erre utaló nyomok irodal34