A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

EMLÉKEZÉS - LÁZÁR ERIKA: Életéről halálára... (László Józsefről)

LÁZÁR ERIKA ÉLETÉRŐL HALÁLÁRA Azoknak, akik nem ismerték... [László József tanár úr] Higgyék el nekem, vele kapcsolatban nem lehet túlozni, ami a szakmaiságot és elhivatott­ságot, a tudás és tudományosság tiszteletét illeti. Az ő szintje a felejthetetlen pedagógusok kategóriája, függetlenül attól, hogy kedvelte, avagy sem a diákja. Hogy miért? Nos, ha van kedvük hozzá, íme! Azoknak, akik ismerték Lőwi József, László József, Tyukodi, Tyukszi TANÁR ÚR! Vicces. Vajon miféle ka­rakter? A gimnáziumi éveket meghatározóvá tevő, az élményszintű magyar, történelem órák, filozófia-szakköri foglalkozások nagymestere, rendhagyó órák elkötelezettje, rendező: az egész osztály Antigonét játszik (fantasztikus élmény, mennyi nevetés) műsor műsor hátán irodalomtörténészek karnyújtásnyira (pl. Czine Mihály). Minden tanuló lehet akár előadó is a következő órán, és lett is. Nem nélkülöztek diákjai. Mindent adott, és megmutatott, irányított, terelt a kultúra bi­rodalmába és azon belül. A tudás hatalmával legyen felvértezve minden tanítványa. Nem rajta múlt, ha nem így lett. És az az izgatott büszkeség az érettségizők magas szintű felké­szültsége láttán. Mert hogy mi is meg akartuk mutatni neki, magunknak, mindenkinek. Volt értelme, mi esetleg sejtettük, ő tudta. Négy fogékony év, rengeteg élmény és emlék, melyhez ő is kitörölhetetlenül hozzá tartozik, hiszen olyan találékony volt, hogy elűzze a tanítási órák esetleges egyhangúságát, hogy mindenhez hasonlítottak órái, csak a megszokotthoz és elvárthoz nem. A gyakorlati érzék teljes hiánya miatt technikai segítségre kiszemelt diákja volt min­den osztályban, töltőtoll-szerelésre, magnetofon- használatra és pl. „kérem kiszellőztetni az ablakokat” alkalmakra. Röpdolgozat-írás során egész órán át tartó a.b.c.d.e.f.g.h. csoportbeosztással próbálko­zott (csak saját kútfőből) minek következtében nem maradt idő a dolgozatírásra. A TV-ben látható játékokat előszeretettel dolgozta át, hogy alkalmazhassuk tanulás helyett, hogy mit akart ezzel fejleszteni, fogalmam sincs, de ő mérhetetlenül komolyan vette, élvezte, mi pedig halálosan jól éreztük magunkat. Szójátékok tömkelegé volt a tarsolyában, időről időre azért mégis ismétlésekbe bo­csátkozott, amire vagy nem akart, vagy tényleg nem emlékezett, ez persze újabb nevetések forrása lett. A csokoládé jutalmak egyáltalán nem ösztönöztek bennünket, azért voltunk rendkívül lelkesek, mert a felelések esélye valahol a 0 és 1 % között mozgott, valamint olyan komi­kus is volt az egész. Míg más osztályok szó szerinti betanulásokkal állandóan feleltetős tanárokkal küz­döttek, mi a legnagyobb szerelemmel voltunk a magyar, nyelvtan és történelem órák iránt. Szinte soha, semmiben nem hasonlítottak ezek a normális - összes többi órát viszonyítási 265

Next

/
Oldalképek
Tartalom