A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata

Galyasi és barátai tudták, hogy a szocialista realizmus hamis, mert ha valódi lenne, akkor pont azt fedné föl, amit takargatni kíván. A „vásárhelyi iskola” szocialista realizmusa alföldi realizmussá szelídült Fejér Csaba, Fodor József, és a többi Füstös-tanítvány képein. Más festők szocialista szimbólumainak jelentéstartalma 1989 után hirtelen átértelmeződött, komoly szakmai és lelki traumát okozva náluk. A tanyákat, letűnő paraszti világot megörökítő, értékmentő festmények maradtak. Az Állambiztonsági Hivatal Történeti Levéltár 2009-ben végzett kutatás munkabeszámolója az 1950-es évek elejétől 34 Vásárhelyen működő operatív és egyéb állambiztonsági tisztet, 1957-től 99 hálózati személyt (ügynököt) tartalmaz. 2009-ben végzett kutatás munkabeszámolója. Galyasi „állambiztonsági kockázati tényező” volt attól a perctől kezdve, hogy Németh László reaktiválásának egyik kulcsfigurája lett, hát már csak ezért kívánatos volna a korábbi évek anyagát is kutatni.

Galyasi Miklós 1970 márciusában (NLVKHelyismereti Gyűjteménye)

Otthonában, egyedül halt meg 1974. június 3-án. Grósz Terka után nem sokkal Wéber Józsa is magára hagyta. De már sokkal korábban eltemették Takács Ferencet, Kohán Györgyöt, Füstös Zoltánt, Pákozdy Ferencet is. Utoljára Szentirmai Gyuláné Ilike néni lett „titkárnője”, házvezetője, gondviselője, kiérdemelve, hogy őt jelölte szellemi örökösének. „Egy megtiport életű jelesünk koporsóját álltuk körül azon a napsugaras nyári délelőttön, és tisztában voltunk vele, hogy kegyeletünk néma demonstráció, melyet az akkori hatalom annak rendje-módja szerint regisztrál, esetleg adandó alkalommal számon kér. Ez, szerencsére, elmaradt, időszerűtlenné vált, hál’ Istennek.” - írta évek múlva Felletár Béla.

Emlékét múzeumi gyerökei őrzik, sajnos fogyatkozó létszámban, de amikor csak tehetik, emlékeznek rá. Legteljesebb versgyűjteményét 1968-ban saját maga állította össze, 2003-ban, centenáriumi évében jelent meg Irigyelj címmel. Korábbi, kiemelkedően szép összefogás volt, mikor Szabó Éva Galyasi elajándékozott kézirataiból rendezte sajtó alá az első posztumusz kötetet Akéla búcsúdala címmel. Törzsanyagát az akkor Bécsben élő Borsodi Ferenctől (1937—2000) kapta meg. A könyvpremier után mondta, s legyen ez a zárszó: „Miklós élete maga volt a költészet, ő maga volt a műfaj, az életmű. Mindennel együtt tudom, hogy Vásárhelyen kultúrát akart csinálni, fiatalabb embereket akart indítani egy magasabb horizont felé. Azért számára mégis az volt a legtöbb, hogy verseket írt... Félig álmodott álmok ezek a versek, és az ember életében nem csak a konkrét történések; az álmai is fontosak.”56

56 Állambiztonsági archontológia. Bevezető; FELLETÁR Béla: Kiáltás Wass Albertért = Reggeli Délvilág 1993. ápr. 5. 4. A szerző emlékei Galyasi temetéséről.; BÉRES Dezső: Beszélgetés Szabó Évával = VV, 1994. okt. 28.

210